András olyan szép kalácsot posztolt múltkor, hogy egyből megkívántam. Csak egyetlen bibi volt, zserbósütésre rendezkedtem be. A hozzávalókat megvettem - úgy, ahogy - a diót megtörtem, meg már lélekben is rákészültem erősen. Nosza - gondoltam - hozzuk össze valahogy a kettőt. A szerző Limarától szerezte be a kalácsreceptet, elmentem hát én is oda, hátha akad valami, ami beleillik a koncepcióba. Naná, hogy akadt. Pár apró változtatással minden gond nélkül hozzá tudtam igazítani az elképzelésemhez.
Készült egy zserbókalács.
Hozzávalók a tésztához:
- 500 g búzafinomliszt
- 100 g szoba hőmérsékletű vaj
- 200 ml tej
- 3 evőkanál és 1 teáskanál kristálycukor
- 1 tasak vaníliás cukor
- 1 egész tojás (L)
- 25 g élesztő
- csipet só
A töltelékhez:
- cukrozott darált dió
- baracklekvár
- 30 g cukrozott citromhéj
- 50 g aszalt meggy
- 50 g ét- és 50 g tejcsokoládé
A kenéshez:
- 1 tojás sárgája
- 2 evőkanál tej
- 1 teáskanál cukor
Elsőként a tésztát állítottam össze, hogy amíg kel, a tölteléket is elő tudjam készíteni. 100 ml tejet megmelegítettem, elkevertem benne a teáskanál cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. A lisztet összemorzsoltam a vajjal, aztán hozzáadtam a többi cukrot, a vaníliás cukrot és a sót, majd azzal is összekevertem.
A felfutott élesztőt a liszthez öntöttem, beleütöttem a tojást.
Kevés további tej hozzáadásával lágy tésztát gyúrtam és meleg helyre tettem kelni.
Míg az élesztő dolgozott, a tölteléket is előkészítettem. A diót ledaráltam és összekevertem a cukorral. Az aszalt meggyet háromfelé vágtam. A csokoládékat fél centis darabokra, a citromhéjat meg finomra aprítottam. A csokoládé azért lett vegyes, mert a boltban mellényúltam, itthon meg csak öt deka étcsokoládé volt, kedvem viszont még egyszer boltba menni semennyi.
A tésztának kellett vagy egy óra, de szépen megkelt.
Kinyújtottam, amekkorára csak a deszka engedte. Kicsit vastag lett, legközelebb két részre osztom, akkor könnyebb lesz bánni is vele.
Megkentem baracklekvárral és megszórtam a cukrozott dióval.
Erre jött a meggy, a citromhéj és a csokoládé.
Feltekertem, aztán kínkeservesen a sütőpapírral bélelt tepsire ügyeskedtem. Marha nehéz lett. Egy éles kiskéssel sugárirányban bevagdostam, majdnem teljesen átvágva a tésztát. A szeleteket kicsit kifordítottam, igaz, sokat nem engedett.
A begyújtott sütő tetején még fél órát kelesztettem, aztán megkentem a cukros-tojásos tejjel.
Hármas fokozaton 50 perc alatt szép barnára sütöttem.
Megint jól sikerült, a végei kicsit szegényesek lettek, de kocsonyához éppen jó volt. Hozta a zserbós ízvilágot, a kissé pikáns aszalt meggy is illett hozzá. Kistesó tiltakozása ellenére öt szeletet csomagoltam, másnap, mikor mentem Új Évet köszönteni, már egy morzsa sem volt belőle.
