Meglátogattam Kistesót. Mohamednek néha meg kell emelnie a seggét, ha már a hegy nem hajlandó mozdulni, ugye.
Kaptam egy kávét, kényelembe helyeztem magam a konyhaasztalnál.
- Rendeltem házikolbászt egy kollégától, viszel belőle? - kérdezte.
- Persze.
Nyisszantott egy darabot, fóliába tekerte. Közben előkeveredett Öcskös is.
- Van kolbász, viszel? - kérdezte Ő is.
Kezdett valami igen gyanús lenni.
- Ugyan, vágj már egy karikát belőle, hadd kóstolom - mondtam.
Vágott, megízleltem. Elsőre igen sós volt. Ez mondjuk annyira nem lepett meg, a legtöbb más által készített étel sós nekem. Aztán megjött a fokhagyma is, elég töményen. Szóval, itt volt a kutya elásva, nagyjából úgy szeretik a fokhagymát, mint Nosferatu. Annyira nagy baj azért nem volt vele, csak elfogy - gondoltam.
Kedden aztán vidékre szólított a dolgom, egész napra. Rákérdeztem, mit főznek aznap. Babgulyás füstölt csülökkel és darás tészta. A darás tésztával nincs bajom, de a leves háromfázisú köszvénygenerátor a marhahús, a hüvelyes és a füstölt hús miatt. Ez tehát ugrott, maradt a hazai. Eszembe jutott a kolbász, és már ki is ötlöttem, mi lesz belőle. Egy kevés sajttal dúsítva kiflibe töltöm, pár almával meglesz az útravaló és még vacsorára is jut belőle.
Hozzávalók:
- 50 dkg búzafinomliszt
- 15 dkg füstölt kolbász
- 15 dkg sertészsír
- 20 dkg trappista sajt
- 2,5 dkg élesztő
- 2-3 dl tej
- 1 teáskanál kristálycukor
- 1 teáskanál só
- 1 tojás a kenéshez
A kolbászt kétszer átdaráltam és összekevertem 5 deka zsírral.
A lisztet sóztam, elmorzsoltam a maradék zsírral.
2 dl langyos, cukros tejben felfuttattam élesztőt. Hozzáadtam a liszthez. Kevés további tejel lágy tésztát gyúrtam.
Meleg helyen a duplájára kelesztettem, majd 12 egyenlő részre osztottam.
A tésztákat nagyjából 20 centis korongokra (krumploid) nyújtottam.
Megkentem a kolbászkrémmel és belefektettem pár darab sajtot.
Feltekertem a kifliket és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam.
Újabb fél órát kelesztettem, majd megkentem felvert tojással.
Hármas fokozaton 30 perc alatt megsütöttem. Kicsit rápirítottam, de szokás szerint hatástalan volt, szerencsére a tojásos kenésnek köszönhetően kapott egy kis színt.
Jó falat lett, nem volt fujtós, csak úgy elmajszoltam, míg átrágtam magam a papírhegyen, amit elém készítettek. A maradékot este a sütőben felújítottam, egy bögre citromos teával bevágtam. Aztán törhettem a fejem, mi legyen másnap az ebéd.
Tudom, megint tejes étel. Ígérem, rajta vagyok a kérdésen.
