Múltkoriban a hókifli ügyében túrtam a hálót. Nem akartam félmunkát végezni, megnéztem a mákos patkót, a búrkiflit, a zsúrkiflit és a pozsonyi kiflit is. A gugli szokás szerint úgy gondolta, tudja, mit szeretnék és belekotyogott a dolgomba. A pozsonyi kiflinél feldobta a pozsonyi kocka nevét is. Csak a szemem sarkából vettem észre, mert már scrolloztam is az engem érdeklő megnevezésre, de azért megjegyeztem magamnak a dolgot. Mikor aztán megvolt, amit akartam, beírtam a pozsonyi kockát is. Egy meglepően egyszerű, de ízesnek és érdekesnek ígérkező ételre bukkantam. Afféle vargabéles klón. Megnéztem pár változatot - az egyik elvetemült mindjárt széles metélttel készítette -, aztán nagyjából összeírtam, mi kell a boltból? Az már látszott, hogy lesz egy tésztagyúrás a héten, mert ezt bolti kockatésztából biztosan nem fogom elkészíteni.
Lett hát tésztagyúrás, -szárítás, és pénteken lett pozsonyi kocka.
Hozzávalók:
- 50 dkg 10 tojásos kockatészta
- 4 egész tojás
- 1 citrom lereszelt héja
- 1 teáskanál vanília kivonat
- 30 dkg 20 %-os tejföl
- 20 dkg darált mák
- baracklekvár
- 5 dkg mazsola
- 10 dkg puha vaj
- 10+2 dkg porcukor
- só
- zsemlemorzsa
A tésztát enyhén sós (gyúrásnál kicsit el találtam sózni) vízben, egy kicsit keményebbre kifőztem.
Amíg a tészta főtt, a tepsit kikentem vajjal és megszórtam zsemlemorzsával.
Közben elkészítettem a krémet is. A maradék vajat habosra kevertem 6 dkg porcukorral.
Beletettem a tojások sárgáját, hozzáadtam a vaníliakivonatot és a citrom héját. Alaposan kikevertem.
Ezt követte a tejföl és egy újabb keverés.
A tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá vertem és három részletben, óvatosan beleforgattam a krémbe.
A megfőtt tésztát azonnal hideg vízbe szedtem, majd leszűrtem, hogy meg ne főzze a tojást a krémben.
A kihűlt tésztát összekevertem a tojásos-tejfölös krémmel.
A tepsi aljába simítottam a tészta harmadát. Az egyből látszott, hogy ehhez a fogáshoz több tészta vagy kisebb tepsi kell.
A tésztát megszórtam a 4 deka cukorral és a mazsolával összekevert darált mákkal.
Újabb réteg tészta, majd jó pár kanál baracklekvár következett, végül a maradék tészta jött.
Hármas fokozaton 30 percig sült, a végén 10 percig pirítottam nyolcason, de sokat nem fogott rajta, csak a kiálló tésztaszélek pirultak meg egy kicsit.
A tálaláshoz megszórtam még kevés vaníliás porcukorral, de csak a kép kedvéért, a sütemény elég édes volt nélküle is.
Finom lett, egy jól bezöldségelt, cérnametéltes csontleves mellé volt másodiknak, jóllaktam vele. Egy kicsit hosszabb kulimászt kell legközelebb keverni, és érdemes lenne dióval vagy túróval is kipróbálni.
