Nem megyek bele a címben említett eledel etimológiájába. Akit érdekel, Gugli a barátja. Feleségem már megfõzte az övét, de az sajnos édeskáposztából készül, amibõl én nem szeretem. A napokban panaszkodtunk, hogy nincs elfogadható savanyú káposzta, de úgy hallom, Waka is talált jó forrást.

Most persze eltitkolhatnám, honnan vettem a káposztát, de ez nem volna tisztességes! Mifelénk van egy nagyon lezüllött CBA, ami eredetileg Baldauf úr zászlóshajója volt. El is nevezte CBA Gourmand-nak. Egy ideig tisztességes volt a felhozatal, de most nagyon örültem, hogy jóízû káposztát sikerült venni benne. Azt azért a javára kell írnom, hogy a savanyúkáposztája évek óta egyenletes minõség, nekem izlik.

Gyakorolnom is kellett, mert a nagylyánynak is kell fõznöm, amikor megyek hozzá (igaz, hogy azt lehártyázott karajból ... grrrr).

No akkor gyorsan lássunk is neki a már ismert székelykáposztához. Persze eltérés mindig van a régi recepttõl:

• 1,5 kg szép disznó dagadó (szerintem jobb, mintha tarjából készíteném)
• 1,5 kg savanyúkáposzta
• 3 ezüsthagyma
• 4 girizd fokhagyma
• 1 birskörte a kertbõl
• kb 10 dkg kolozsvári szalonna
• 3 dkg csemege szalonna zsírnak
• 1 bõ ek libazsír, mert az van csak itthon
• 4 friss babérlevél
• 1 kis csokor csombor (borsikafü)
• 1 szál kakukkfü
• pirospaprika
• egy marék egészbors
• 2 ek füstölt só, amit épp most kaptam

Mindent összeszedtem, kivéve a pirospaprikát - az magától érthetõ volt a recepthez :)

A szalonnákat apróra vágtam, mert az finom lesz a káposztában. A zsírral együtt kisütöttem. Belevágtam a szalonnabõrkét is, meg a megaprított hagymát, mikorra a szalonna pörcre sült. A hagyma lassan dinsztelõdött. Addig felkockáztam ezt a csodás dagadót olyan 2-3 cm-es kockákra. A húsról a nagyobb zsírdarabokat beletettem a hagyma mellé a fazékba, hogy abból is kisüljön a java!

Idõvel beleszórtam a marék borsot. Valamiért nagyon szeretem, ha egyben pirul, majd fõ a bors a gulyásban, vagy a káposztában. Külön öröm számomra elharapni étkezés közben. Utána kanalaztam a Farkas féle pirospaprikából egy bõ evõkanálnyit. Soha nem tudom, mennyi az annyi a paprikából ... Felkeverés után szép színe lett a lének, tehát eleget tettem bele :) A forró zsírra rápakoltam a felkockázott dagadót, majd jól felkevertem, hogy a paprika ne égjen le - a hús majd enged levet.

Lepirítottam zsírjára, amitől rendesen kifehéredett a hús.

A birskörtét meghámoztam, és parkolópályára tettem a káposzta öblítõlevében, hogy ne barnuljon meg. Azért egy kicsi vízzel kimostam a káposztát, de ezt a levet soha nem dobom ki! Rászórtam a káposztára egy kis kakukkfüvet, meg a csobor lehúzott leveleit. A babért pedig megpirítottam a kislángon - ekkor jobban kiadja az aromáját. Végül azt is a káposztához adtam, hogy el ne felejtsem.

A hús sok levet engedett a lepirítás után, de azért megkínáltam egy pohárkával a vörösboromból. Kapott még 4 girizd fokhagymát is, mert az mindenbe jó (kivéve az Oroszkrémtortába :). Végül rápakoltam a káposztát és a birskörtedarabokat. A birskörtét a feleségemtől tanultam, hogy jó a káposztába, és igaza van!

Kóstolgattam, meg felöntöttem vízzel, mert a lészegény káposzta nekem szomorú. Végül az összes öblítõlevet hozzáadtam, mert nem volt nélküle elég savanyú. Meg is telt a 4 literes fazék rendesen!

Rotyogtattam mintegy másfél órát pici lángon, majd kiszedtem magamnak egy tányérnyit.

Szép lett, jó lett, de egy kicsi tejfel nem ártott bele.

A dagadó nagyon jó választás volt! Szaftos és ízes lett tõle az étel. Ezt a 4 liter káposztát 3 nap alatt elpusztítottam (na jó, azért egy kicsit csomagoltam a kicsilyánynak).