Már a csapból is zöldbab folyik! Ettük levesnek fehéren, pirosan, fõzeléknek és párolva vajjal. Ettõl még mindig rengeteg van a kordonon.
Bújtam a netet, miként tudnám még elkészíteni, amikor rábukkantam a teljesen természetes gondolatra: meg kell sütni tepsiben. De nemám rakottnak, hanem mintha pároltat ennénk. Hát ezt ki kell próbálni!
Azt mondá a recept, hogy olivás vajjal kell beforgatni, amibe kis fûszert teszünk. A gondolat jó, lássuk hát.
- 1/2 kg lédús zöldbab (jelen esetben francia Kék Tó karósbab)
- 3 dkg vaj
- 2 ek olivaolaj
- fehérbors
- bazsalikomsó
- csemege csilipaprikakrém
- fokhagyma
- nagy csokor petrezselyem
A babot beáztattam és lemostam, mert hiába a saját kert, azért az esõvel és a bogarakkal jön a kosz. A vajat felolvasztottam az olivával, majd beletettem egy kávéskanálnyit a paprikaszószból. Picit pirítottam, majd beleaprítottam a fokhagymát is.
A babot konyharuhábal leszárítottam, majd megforgattam a fûszeres zsiradékban (vizesen nem tapad rá az olaj). Nagy sütõtepsibe szórtam sütõpapírra, és 180 fokra be is tettem a sütõbe 25 perce, ahogy az elõírás szólt.
Egy újabb evõkanál olajon egy kis prézlit barnítottam, mert az szeretjük a babhoz. A petrezselymet leszedtem a száráról, amit összekötve félretettem egy leveshez. A leveleket apróra vágtam a tálaláshoz.
A bab elkészült.
Nem készült tányérkép, de nem is baj, mert eléggé pocsék egy eledel lett. Megettük, mert ételt nem dobunk ki, de ennek a babfajtának a sütõ nem barátja. A véknyabb szálakat spárgává szárította, míg a vastagabbak nyersek maradtak. Azt hiszem le kellett volna takarni fóliával vagy sütõpapírral, hogy párolódjék, és csak a végén egy picit megpirítani felülrõl.
Sebaj, a balsikert is be kell néha mutatni ...