Olajban ropogósra sült, fűszeres csemegekukorica. A boltok junkfood részlegén kapható, ízes ropogtatnivaló. Én különösebben nem rajongom az ilyesmiért, de van, aki meg van őrülve érte. Egy ideje már mozgatja a fantáziámat, gondoltam, itt az ideje ezt is kipróbálni.

Hozzávalók:
- 60 dkg csemegekukorica
- 3 evőkanál étkezési keményítő
- 1 teáskanál só
- 1 teáskanál fekete bors
- 1 teáskanál fokhagyma granulátum
- 1 kávéskanál csili
- olaj a sütéshez

A kertben szedtem pár cső csemegekukoricát. Idén gondoltam egy merészet, és a piszok drága fémzárolt vetőmag helyett egy, az Ősszel eltett csőről morzsolt szemeket vetettem el. Gyönyörűen kikelt, és a termésre sem lehetett panaszkodni. A javát már korábban lekapkodtuk, ami maradt már kissé nyeszlett volt, a szemek is elég szabálytalanra nőttek, de gondoltam, erre még tán jó lesz.
Lehántottam a csuhét, a hajat is lecsipegettem.

Egy megnedvesített tányérba lefaragtam a csőről a szemeket. A szemen kívül óhatatlanul levágott egyéb részek beleragadtak a vizes tányérba, így nem kellet vacakolni a kiválogatásával.

A mozsárba tettem a sót és a borsot, és finomra őröltem.

Beletettem a csilit és a fokhagymát, és azt is megdaráltam.

A púderfinomságú fűszereket összekevertem a keményítővel.

A fűszeres keményítőt apránként a kukoricaszemekhez adtam és alaposan összeforgattam.

Serpenyőben bőséges olajat forrósítottam és elkezdtem kisütni a kukoricát. Először nem volt gond, de ahogy kezdett színe lenni, egyre jobban kezdett durrogni, főleg, mikor megkevertem.

Az első adagot végül különösebb gond nélkül, hősiesen kisütöttem.
Papírtörlőre szedtem, hogy leitassam a felesleges olajat.

A második eresztésnél aztán beütött a ménkü. Már éppen jónak látszot, mikor kidurrant az egyik. Kiköpött másik ötöt, egy csomó forró olajat, beterítve a konyha jó részét, no meg engem is. Elzártam a lángot, kióvatoskodtam a megsült szemeket, aztán feltakarítottam, közben törtem a fejem: mi a fenét csináljak a maradékkal? Kibéleltem egy tepsit alufóliával, és beleterítettem a többi kukoricát egy kis olajjal meglocsolva.

A sütőben addig sütöttem, míg megfelelő színű nem lett. Kicsit füstölt ekkorra, de már az elején becsuktam és kinyitottam minden ajtót-ablakot, amit lehetett.

Hamarosan kezdődik a meccs, gondosan előkészül. A tasakos pattogatott kukorica elkészül a mikróban. Tálba önti, közben kicsit megsüti az ujját a forró zacskó. Mire a stúdió jelentkezik, már a legkényelmesebb fotelben hever. Sört pattint, ölébe vesz a pattogatott kukoricát, és szemeivel a képernyőre tapad.
Ahogy megkezdődik a mérközés, már tömi is be az első marékkal a szájába, aztán leküldi egy korty sörrel. Ahogy fokozódik az izgalom, egyre szaporábban ropogtat. Gyorsan kiürül a dobozos, száraz, fujtós a kukorica. Lenyúl a fotel mellett hűtőtáskába utánpótlásért. - Nehogy má' ki kelljen menni a frigóhoz, a múltkor is lemaradtam a gólról.
Lassan elfogy a nassolnivaló, szemét a mérkőzésről egy pillanatra le nem véve vadul kotor a tálban ehetőbb falatok után. A végén már csak pár nyomorult égett golyóbis marad. Jobb híján megpróbál elropogtatni párat belőlük. A harmadik kísérletnél törik el a pár hónapja egy használt autó áráért berakott híd.

A házi mexicorn másnapra épp ilyen. Ahogy elnéztem az Interneten, mindenki konzerv csemegekukoricából készíti, talán nem véletlenül. Valamikor télen, ha nagyon ráérek, adok neki még egy esélyt.