Igazából salsa verde lenne a becsületes neve, - egészen pontosan tomatillo salsa verde - csak hát én erősen belenyúltam. Az "autentikus" receptek mindegyike tartalmaz koriander levelet, azt meg én nem állhatom. Nem vagyok válogatós, ha éhes vagyok, szinte bármit megeszem, de cilantro-t semmiképpen. Nem sokat gatyáztam, petrezselyem levelet tettem az ételbe.
A karácsonyi csomagban kaptam kétféle tomatillo magot is, Cisneros Grande és Verde fajtákat. Én kértem, egyszerűen kíváncsi voltam rá. A paradicsommal együtt vetettem el március végén, négy-négy szemet mindegyik fajtából. Rohadt gyorsan kikelt, nőtt, mint a gomba, mire eljött a kiültetés ideje, felnyúlott, mint a rosseb. Karó mellé ültettem, kikötöttem, a tavaszi szelek így is kitörték az egyiket. Hónaljból kihajtott persze, kicsit csökevényes lett, mostanában - egy hónap lemaradással - kezd teremni. A nyár eleji aszály nem tett túl jót nekik, de azért kitettek magukért, két hete aztán eljött a szüret ideje. A "lufik" szépen megteltek, a növekedő bogyó lassan szétfeszítette a burkot. Felfelé húzva könnyedén letörtek, le is szedtem mind, ami érett volt. Ott helyben el is majszoltam párat, a burok alatt kicsit ragacsos volt, az íze valamelyest az éretlen szilvára vagy ringlóra emlékeztetett. Aztán jött a fejtörés, mi is legyen belőle. A salsa verde adta magát, aztán kiderült, olyan sok mindent azért nem lehet belőle főzni. Lehet krémlevest mixelni belőle, készülhet vele Tomatillo Mary (Bloody Mary változat), de az esetek többségében salátának készítik. Ha szerepel is egy receptben, a végén kiderül, hogy csak salsa lesz belőle. Tacoba töltik, echillada mellé adják. Van néhány étel, ahol együtt főzik hússal, de ha megnézzük a fűszerezést, az is csak egy salsa, csak főve. A másik bajom az volt, hogy szinte minden receptben összeturmixolták az összetevőket. Ha már saláta, ne püré legyen, hanem harapható, roppanós fogás.
Szóval, belefogtam.
Hozzávalók:
- 50 dkg tomatillo
- 1 kisebb sonkahagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 1 fél lime leve
- 1 jalapeno paprika
- 1 jó csokor petrezselyem zöld
- 1 teáskanál kristálycukor
- 1 kávéskanál só
- kevés olívaolaj ízlés szerint
Először a tomatillot tisztítottam meg. Lehúztam a vékony burkot, letéptem a csumáról, aztán megmostam a bogyókat. Úgy habzott, mintha szappanos lett volna. Felvágtam őkelméket fel fél centi körüli kockákra. Gyötrelmes munka volt, rögvest meg is értettem, miért készítik mixerben.
Apróra vágtam a sonkahagymát.
A jalapenot hosszában négy felé vágtam, majd vékonyra szeltem. A magot nem szedtem ki belőle, gondoltam, legyen pikáns egy kicsit.
A fokhagymát a kés lapjával összezúztam, majd felszeltem, a petrezselymet finomra vágtam. Összekevertem a zöldségeket, rátekertem a lime levét, sóztam, cukroztam, majd összeforgattam az egészet. (Meg persze elfelejtettem fényképezni.) Kicsit hagytam, hogy elolvadjon a só és a cukor, majd még párszor átkevertem. Hűtőbe tettem pár órára, hogy összeérjenek az ízek. Az olíva végül kimaradt.
Éppen egy rakott cukkinit sütöttem, valami ilyesmit, remek körítés volt hozzá.
Maga a zöldség nem egy nagy durranás, de így elkészítve egészen jó. Friss, csípős, fűszeres. Hamarosan megint lejön egy szedés, lime-ot már vettem hozzá.
