Ódörögdpusztán így hívták a marinált halat. Talán említettem már, milyen különös népek éltek arrafelé, de merre nem? Akkoriban szakmányban gyártottuk kárászból, az egyes anyamedencében valamiért folyton volt egy jó csapat kárász. Zárt csőhálózatból kapták a vizet a keltetőházzal egyetemben, az ördög tudja, hogy a csudába kerültek bele, éppen oda. Nyár elején került sor a medence takarítására. Meghúztuk hálóval a medencét, a pisztrángokat kifogtuk, áttettük egy másik medencébe. A kárászok szépen elslisszoltak a háló alatt, oda más technika kellett. Elzártuk a befolyó vizet, egy szivattyúval kinyomtuk, ami a medencében maradt, aztán a húsz centis vízből már nem volt menekvésük. A csatornában egy ketrecben várták a sorsukat. A nagyja ment rántani a pusztabélieknek, de az aprajából marinált hal lett. A rengeteg halat betonkeverővel pucoltuk, hogy hogyan, azt fedje jótékony homály.
Maga az étel kiváló a maradék rántott ponty vagy egyéb sült hal "hasznosítására", de alapvetően a viszonylag apró, szálkás halak fogyaszthatóbbá tételére szoktuk használni.
Pár hete megszólított S. Egy kis paprika kellet neki, még a tavalyi rettenetből. Ecetes habanero-trinidad scorpion elegy, és az érettebbekből mixelt "Burning hole" krém. Hamar megegyeztünk, cserébe némi keszeget-kárászt kértem, tudván, gyakran horgászik.
Éppen nem buzgott a munkakedve, ki is mentek másnap lógatni, és estére itt volt az alapanyag.
Cirka tucatnyi kárász, és ugyanannyi dévér volt a vödörben. Megtisztítottam, és az aprajából nyolcat félretettem az ételhez, a többi ment a fagyasztóba egy későbbi sült hal alapanyagaként.

Hozzávalók a sült halhoz:
- 8 db tenyérnyi keszeg vagy kárász
- só
- liszt
- olaj a sütéshez

A páchoz:
- 2 közepes sárgarépa
- 1 petrezselyem gyökér
- 3 közepes fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 3 babérlevél
- 15-20 szem fekete bors
- 15-20 szem koriandermag
- 1 füstölt csili
- fél citrom
- 2 l víz
- 2 dl 10%-os ecet
- 2 dl kristálycukor
- 1 teáskanál só

A halakat megtisztítottam, kibeleztem. A kárászokból összejött vagy fél kiló ikra, meg egy kicsi haltej, ezt a fagyasztóba transzportáltam, később jól jön majd egy halászléhez dúsításnak. Van, aki a kárászikrát nem kedveli, de nekem ízlik.

A halakat sűrűn beirdaltam. Ehhez a munkához igen éles és nehéz pengéjű kés kell. Minden nyisszantásnál lehetett hallani, ahogy a kés átvágja a "karaj" részben lévő szálkákat. Életlen késsel csak maszatolni lehet, maga előtt tolja a szálkákat.

A beirdalt halakat megsóztam, és félretettem.

Míg a hal állt a sóban, felaprítottam a zöldségeket. A V. Gyulával julienne-re szeltem a gyökereket, a vöröshagymát félkarikára vágtam, a fokhagymát vékonyra szeltem.

A halakat lecsepegtettem, és lisztbe forgattam. Lehet a lisztet piros paprikával és őrölt fekete borssal dúsítani, de azt kihagytam. Egyszer csúful megégett a lisztbe kevert paprika, azóta inkább kihagyom. Ellenben a rántott halnál a panír tud elég ramatyul kinézni, mikor felázik a több napos pácolás során.

Bő forró olajban aranypirosra sütöttem a halakat.

Míg a halak sültek, elkészítettem a pácot. Az összes hozzávalót felforraltam, és kész.

Egy inox lábosban (megfelelő méretű jénai lenne az igazi, ha volna) egymásra rétegeztem a halat és a pácból kihalászott zöldségeket.

A végén felöntöttem a forró páclével az egészet. Teleengedtem a mosogatót hideg vízzel, lehűtöttem, és három napra a hűtőbe tettem érni.

Mikor eljött az ideje, tányérra szedtem két halat, mellékeltem némi zöldséget, és pár zsemlével lekísérve megebédeltem.

Az ecet teljesen átjárta a halat, egy szem szálka nem volt benne, bár az irdalva sütés után sem maradhatott olyan nagyon sok. Ettől függetlenül macerás volt enni - ahogy a sült keszeget rendszerint -, de a páctól igen ízes lett.

Talán az irdalt pontyfiléből készült változat egyesítené a legjobban ebben az ételben a zamatot és a könnyű fogyaszthatóságot. Azért gond nélkül elfogyott.