Ahogy a közszféra többi intézménye, úgy a Magyar Honvédség is egy végeláthatatlan papírtengeren úszik. Elkészült egy kazallal nekem is, pecsételve, aláírva - ahogy kell -, felnyaláboltam, és elindultam vele  P Osztályra. B vehemensen püfölte a gépet, mikor a jobbjával az egérhez nyúlt, a ballal belkotort egy zacskóba, és bekapott egyet a benne lévő bigyóból.
- Szia, meghoztad? - köszön, - Kérsz egyet?
- Mi az? - kérdezem.
- Bék rolsz.
- Persze.
- Finom - mondom, - de mi van benne? Adsza csak a zacskót. Mononátrium-glutamát, dinátrium-5-ribonukleotid, dinátrium foszfát - olvasom.
- Az nem jó, ugye? - kérdi.
- Hát, annyira nem - felelem.
- De annyira finom.
- No, majd én készítek valami egészségeset - ígértem.
Elkértem a zacskókat - merthogy volt többféle -, hazahoztam, és elkezdtem spekulálni. A fűszerezés elég érdekes volt, nem is mertem egyfélét alapul venni, az összetevők egy részét képtelen lettem volna itthon reprodukálni. Elég csak a szárított olajbogyót a céklaléport, a tejsavóport, a szilárd írót vagy a sajtport említeni. Végigolvastam a cetliket, nagyjából eldöntöttem, hogy mire képes a konyhám, aztán nekiduráltam magam.

Két olyan sarkalatos pontja volt a receptúrának, amiről úgy véltem, képes vagyok itthon is elkészíteni, és ami aztán csaknem meghaladta a képességeimet. Az egyik a paradicsompor a másik a hagymapor volt.
A paradicsompor elkészítésénél a gyümölcsbőrt vettem alapul. Persze semmi nem úgy alakult, ahogy terveztem. Az egyik - viszonylag egyenes fedővel rendelkező - lábosba kevés vizet öntöttem, kis lángon alágyújtottam, fordítva rátettem a fedőt, abba pedig paradicsomlét öntöttem.

Szó se róla, megszáradt valamennyire, de alig tudtam levakarni, és a produktum inkább volt gumis, mint száraz. Mindenesetre nem tököltem tovább vele, gondoltam, később majd visszatérünk rá.

A hagymapor egyszerűnek tűnt elsőre. Egy közepes fej vöröshagymát vékonyan félkarikára vágtam. Gondoltam, úgyis sós fűszerkeveréket akarok készíteni, nagy baj nem lehet, ha megsózva szárítom. Lesóztam hát, majd egy óra múlva szitában lecsepegtettem a levét. Nem sok csepegett. Végül papírtörlőre tettem egy éjszakára. A papír remekül felitta a lét, csak éppen alig tudtam másnap lecsipegetni róla a hagymát. Végül még két napig forgattam egy lapostányéron, míg valamennyire megszáradt.

A tésztához bagettet vettem a közeli boltban, már korábban kiszemeltem erre a célra. Pár órára nejlonba csomagoltam, hogy ne legyen annyira törékeny a héja.

A bagettet nagyjából 5 mm-es szeletekre vágtam és egy sütőpapírral bélelt tepsire tettem.

A sütőt a legalacsonyabb fokozatra állítottam, és megszárítottam a szeleteket. Közben a kicsit még szívós paradicsomot és hagymát is betettem egy tányéron a tepsi alá, hogy zörgősre száradjon. A hagyma természetesen pillanatok alatt megégett egy kicsit, de szerencsére nagyobb baja nem lett.

Nekiláttam összeállítani a fűszerkeveréket a magyaros ízlés jegyében. Kávéskanálnyi fekete borsot és köménymagot tettem a mozsárba, mellé egy babérlevelet és a szárított hagymát (ami nem látszik a képen).

Púderfinomságúra őröltem, majd hozzáadtam a fokhagyma granulátumot és a rozmaringport.

Újabb őrlést követően jött a só, a paradicsom, valamint a füstölt csili és a pirospaprika. A paradicsom még mindig nem volt igazán száraz, de csak eldörzsöltem valahogy.

Eldolgoztam.

A közben kihűlt bagett karikákat egy tálban megszórtam a fűszerkeverékkel és összeráztam. Le is hullott szinte mind róla.

Újra tepsibe került az egész cucc, megszórtam még egy kis fűszerrel, és a tálban maradt anyagot is rászórtam.

Pár perc pirítás után késznek ítéltem. Mikor kihűlt, jól záródó dobozba tettem.

Vittem kóstolót a sörözőbe - B nem kapott, csak nem fogok a szabadság alatt bemenni -, mindenkinek ízlett. Nem lett rossz, a markáns ízű fűszerekből kevés is elegendőnek bizonyult. Sokkal omlósabb volt, mint a gyári. Egy olajos alapú kence minden bizonnyal jobb hordozója lett volna a fűszereknek, de a spricnim éppen más célt szolgál, már pedig, ha egyszer ilyenre befogom, akkor azt többet nem tudom másra használni, az ecset meg túl vastagon vinné fel az anyagot. Rolls sem lett annyira, nem volt lyukas a közepe - egyszerűen nem találtam megfelelő eszközt -, kerek meg aztán végképp nem lett. Mindezektül eltekintve épp olyan lett, mint a bolti.