Évekkel ezelőtt eltöltöttem pár hetet Hévízen, ahol a fájós bütykeimet kezelték. Délre rendszerint végeztem a napi kezelésekkel, rövid szieszta után vándorútra indultam. Az orvos kicsit idegbajos is lett a harmadik hét végére, mert a kezelés alatt egyetlen délutáni viziten sem látott. Szóval kószáltam a városban és a környéken. Az éttermek közelében valósággal gyomorba vágott a tömény ételszag. Nem illat, szag. Vastag, zsíros, rohadt fűszeres, úgy hömpölygött az utcákon, hogy szinte fel lehetett hasalni rá, mint egy gumimatracra a kismedencében. Gondoltam, szegény turisták, ha eme odür alapján alkotnak véleményt a magyar konyháról, bizony el lesznek tájolva erősen. Akkoriban még nem volt olyan hangsúlyos az orosz jelenlét, inkább német ajkúak jártak arrafelé.
Elgondolkodtam, mi is az a magyaros fűszerezés. A legbiztosabb támpontnak az látszott, ha megnézem, mit tesz az Internet népe egy magyaros fűszerkeverékbe. Vöröshagyma- és fokhagymapor, paprika, fekete bors, kömény, kakukkfű, szárított petrezselyem és rozmaring, de egyes receptekben az oregánó is feltűnt.
A napokban - ahogy sütöttem a palacsintát a karfiolleves mellé - eszembe jutott, hogy a palacsinta éppen alkalmas lehet egy ilyen összmagyar fűszerkísérletre. Ki is sütöttem, hogy a langalló/töki pompos szentháromsága, azaz a tejföl-szalonna-hagyma mentén fogom a hozzá való tölteléket készíteni, így pár hozzávalót frissen is bele lehet majd dolgozni, mert szárított petrezselyem és hagymapor épp nem volt itthon.

Hozzávalók a tésztához:
- 50 dkg finomliszt
- kb. 12 dl tej
- 2 egész tojás
- 1 teáskanál só
- 1 teáskanál pirospaprika
- 1 késhegynyi füstölt csili
- 1 teáskanál frissen őrölt fekete bors
- 1 teáskanál frissen őrölt kakukkfű
- 1 kávéskanál őrölt rozmaring
- 1 kávéskanál fokhagyma granulátum
- 1 késhegynyi étkezési szódabikarbóna
- 2 evőkanál füstölt szalonna-zsír

A töltelékhez:
- 60 dkg 20 %-os tejföl
- 2 közepes fej lila hagyma
- 1 nagy csokor friss petrezselyem zöld
- 1 kávéskanál frissen őrölt köménymag
- 10 dkg olvadós sajt (trappista)
- 20 dkg füstölt húsos szalonnából sült pörc

Az összeállításhoz:
- 2 evőkanál füstölt szalonna-zsír
- 10 dkg olvadós sajt (trappista)

Először a szalonnát apróra vágtam és ropogósra sütöttem. Mivel elég soványka volt, tettem alá két jó evőkanál sertészsírt, amit aztán majdnem mind meg is ivott.

A kakukkfüvet és a borsot a mozsárban a fokhagyma granulátummal együtt megőröltem, had oszoljon el az is minél jobban. Kakukkfű sajnos nem volt itthon friss, de épp két hete szedtem a réten szárítani télire.

A sót a száraz hozzávalókkal együtt alaposan összekevertem a liszttel.

Beleütöttem a tojásokat, és a tejet apránként hozzáadva kézi habverővel megfelelő állagúra kevertem. Öntöttem rá egy keveset a kihűt szalonnazsírból, és azzal is jól elkevertem.

Kerámia bevonatos palacsintasütőben kisütöttem a palacsintákat. Ahogy elkezdtek pirulni, máris betöltötte a konyhát a hévízi aroma.

A töltelékhez először elkevertem a tejfölt az apróra vágott lila hagymával és petrezselyem zölddel illetve az őrölt köménymaggal.

Utána hozzáadtam a szalonnapörcöt és belereszeltem a sajtot, majd ezeket is összeforgattam. Sót külön nem tettem bele, a szalonna elég sós volt.

A maradék zsírral (ami nem volt túl sok) kikentem az öreg jénai tálat, amit éppen két napig kerestem és nagyjából velem egyidős. A Feuerfest saale glas márkájú NDK-s edényt még a hatvanas években vették a szüleim, mára kuriózum, súlyos pénzekért vesztegetik az aukciós oldalakon.

A palacsintákat megtöltöttem a fűszeres tejföllel és a jénai tálba sorakoztattam. Mint kiderült, szerencse, hogy van fedele a tálnak, mert az aljába nem fért volna el a 23 palacsinta.

Egy kevés töltelék kimaradt ezzel megkentem az egyik adag palacsinta tetejét, majd rájuk reszeltem a sajtot.

Csutka gázon addig sütöttem, míg a sajt szépen meg nem pirult a tetején.

Valami felséges lett. Sikerült megfelelően eltalálni az arányokat, fűszeres és lédús volt, de nem vizes, még másnap megmikrózva is élvezhetőnek bizonyult. Viszont igen laktató fogás. Én simán betolok desszert gyanánt 6-8 lekváros palacsintát, de ebből öt darab még főétkezésnek is elegendő volt.