Feleségem beállított két kicsi nyelvvel, hogy olyan régen evett nyelvet, csináljak belõle valamit. Ez már egy izgalmas feladat, hisz enni ugyan ettem, de soha sem fõztem nyelvet.
Nem emlékeztem, hogy Ínyesmesternél van-e, ezért azonnal a webhez fordultam segítségért. Rengeteg receptet találtam. Érdekes módon fõleg salátaként elkészítve, de összegyûjtöttem a választékot feleségem számára, aki az aszpikos nyelvre szavazott.
Akkor legyen aszpikos nyelv. Ez tartalmaz alaplevet is, hiszen valamibõl kell aszpikot csinálni, aminek íze is van. Amilyen szerencsém van, ugyanakkor beevezett két tálcányi sertés velõs csont, amibõl fõztem nagy adag alaplevet (azért a csontot utána megkapta a kutya!) Mindössze némi gyökérzöldség és hagyma került bele, meg teatojásban bors, szegfübors és szerecsendióvirág). Ezt 4 óra fõzéssel elkészítettem, egy csontból kiettem a velõt, de a többit esküszöm a kutya kapta érintetlenül! Na jó, a sárgarépát is kiettem belõle ...
A többi receptbõl integráltam a nyelv abálásának összetevõit.
- 2 kis disznónyelv
- 1 vereshagyma
- egy marék füstölt fokhagyma
- 1 ek házi "biovegeta" azaz szárított, darabolt leveszöldség
- 1 füstölt csilipaprika
- 2 friss babérlevél
- 1 tk só
- 1 kk feketebors
- 10 szem borókabogyó
- 1 tk szinesbors
- 6 dl csontalaplé
- 4 tojás
- 20 g zselatin (több kellene hozzá)
A babért nyílt lángon megpattogtattam kicsit, mert így jobban kiadja az aromáját.
A tottyos lábasomba belenegyedeltem a hagymát, beleszórtam a fokhagymát, csilit és a fûszereket. Belesûlyesztettem a nyelveket, és feöntöttem annyi vízzel, amennyi bõven ellepte. Kiraktam az indukciós rezsóra, mert azt tudom idõzíteni, meg van rajta abáló fokozat is. Felforraltam az egészet, majd beállítottam 60C fokra, amitõl az abalé hõfoka 87C-ban stabilizálódott. Pont, ahogy szerettem volna! Lefedtem, beprogramoztam 3 órára, és éjszakára magára hagytam. Másnap reggel lezsíroztam villával a 3C-re lehült levet.
Egy éles késsel letisztítottam a nyelveket, de mintha nem lett volna az a vastag réteg rajta, ami egy marhanyelven van. Bezzeg a macska ezt sem ette meg. Dilis egy macska, semmi húst nem eszik, csak száraz tápot ... Sajnos már úgy kaptuk, hogy a legdrágább tápon tartották. Megfõztem 4 tojást. Egy szétpattant, de így is lett belóle keménytojás. Egy kis üvegedényt (kapcsos tetejű tárolódoboz) kibéleltem folpackkal, beleszorítottam a nyelveket és a tojásokat. Ilyen pici őzgerinc formám nincs.
A csontlevet a zselatinnal felforraltam, majd leszûrtem. Így se lett elég átlátszó, pedig két réteg papíron is átszûrtem. Kicsit kihûtöttem a mosogatóban, majd ráöntöttem a nyelvre, hogy teljesen tele legyen a doboz.
A tetejére is tettem folpackot, majd a saját tetejét fejjel lefele, hogy lenyomja az úszkáló tojásokat. Igy betettem a hûtõ leghidegebb részébe fél napra. Ami lé kimaradt, azt egy másik tálkában fagyasztottam ki.
Másnap ebédre vettük elõ. Kiborítottam egy szép tálkára, ahol megpróbáltam felszeletelni.
Nem voltam túl sikeres, mert csúszkált a tálkán az egész, valamint az aszpik sem volt elég kemény. De azért vágtam néhány szeletet.
Rengeteg zöldséggel megettük bõ felét. A maradékra visszaolvasztottam az összes aszpikot, és ment a hûtõbe.
Az abálólevet besürítettem, és a csontlé sürítménnyel együtt dobozokban a csodahüttõ gondjaira bíztam. A csonttól pedig még 3 napig volt boldog a kutya ...
Tanulságok:
- Csontléből finom aszpik készül, csak nem átlátszó. Húslevesből kéne készíteni.
- 4 dl alaplé elég lett volna ennyikéhez
- 6 dl-hez minimum 30 g zselatin kell