Az elején kezdem. Úgy esett, hogy szombat-vasárnapra kerti munkát terveztem, ezért még pénteken összedobtam egy majonézes all in-t. Chérie krumplit főztem héjában, vele tojást, répát pároltam a mikróban, felkockáztam egy almát is, hogy legyen benne valami könnyed, és felbontottam egy csemegekukoricát. Egy flakon majonézt vegyítettem egy kis vödör tejföllel, citromlét tekertem reá, mogyoróhagymát szeltem belé, pár gerezd fokhagymát is lereszeltem, hadd legyen pikáns, és beleaprítottam vagy hat ecetes jalapeno paprikát is. Sóztam, fehér borssal fűszereztem. Összeforgattam, aztán bevágtam a hűtőbe azzal a jóleső érzéssel, hogy a hétvégén csak a kertre kell koncentrálnom, illetve, ha szerencsém lesz, akkor megjön az egész napos eső, én meg az ablakból szemlélhetem.
A várt eső persze nem jött meg, esegetett ugyan valamennyi éjszaka, de kutya füle volt. Magamhoz vettem hát a magokat, felnyaláboltam a szerszámokat, és lementem a gerillakertbe. Odalenn konstatáltam, hogy óra és telefon nélkül indultam el. -Mindegy, - gondoltam - majd hazamegyek, mikor végeztem.
Elvetettem 150 bokor krumplit, 5 sor csemegekukoricát, no meg egy-egy sor tiritarka céklát és mangoldot, amit Jézuska András, (szóval egy szakállas alak) hozott Karácsonyra, meg még egy csomó mindent.
Hazaérve konstatáltam, hogy három óra van, és piszkos éhes vagyok, de a majonézes bigyónál valamivel tartalmasabbra vágyom.
Sütöttem gyorsan egy kis kreol csirkecombot. Ebédre persze már nem lett kész, de egy korai vacsorára éppen jól jött.
Persze nem attól lett kreol, mert a gyarmatokon jött a világra, hanem mert azzal a sajátos fűszerkeverékkel ízesítettem, amit Jézuska András hozott Karácsonyra.
A múltkoriban akciós volt a csirke felső comb a hiperben, vettem két kilót, két részletben lefagyasztottam ínségesebb időkre, és az az idő most eljött.
Zsír persze nem volt itthon, a bolti hidegen préselt zsírból nem akartam fél kilót venni, hogy aztán azt kerülgessem fél évig a hűtőben. Elugrottam Kistesóhoz, aki a tepertő iránti olthatatlan szenvedélye miatt gyakran süt zsírszalonnát otthon, a sertéscsipszet megeszi, a zsír meg valahogy elkopik. Gondoltam, bő zsírral indítom a fogást, és pecsenyezsírra megyek, bele is zúdítottam egy jó adagot a tepsibe.
Egy jó fej hagymát laskára vágtam, és megágyaztam a madárnak véle.
Jó vastagon megszórtam a keverékkel a combokat és a tepsibe fektettem őket.
Hármas fokozaton elkezdtem sütni. Húsz perc múlva kivettem a sütőből. Nem, mintha kellett volna, csak nem tudtam megállni, hogy ne piszkáljam kicsit. Piszkáltam, aztán visszatettem.
Újabb tíz perc múlva megint kivettem, és a zsírral alaposan meglocsoltam a húst.
Kicsit felcsavartam a gázt, kapott még öt perc pirítást és késznek nyilvánítottam.
Szedtem mellé a majonézesből és megtömtem a bendőt. A tepsiből felkaparásztam az összes lesült jóságot és a zsírral együtt az öreg félliteres bögrébe öntöttem. Ahogy hűlt, jó párszor átkevertem, hogy elelegyedjen a szafttal. Dobozba töltve Kistesó visszakapta, igaz, kissé átalakítva.
Jóféle ez a fűszer, de inkább a bőr alá kellett volna belőle szórni, mert igen sós lett. A bőrre csak jelzésértékű mennyiséget kell tenni a színe kedvéért. Legközelebb egy jó szelet tarjával fogok valami hasonlót elkövetni.
