Voltaképpen rakott kel, egy kis csavarral. Úgy esett, hogy a rakott kel mamája rácsodálkozott a töltött káposztára, aztán úgy maradt. Az elkészítéshez nem kell semmi extra hozzávaló, legfeljebb a tojás, no meg a pepecs.
Szóval megkaptam a príma laboreredményt, gondoltam, itt az ideje a dőzsölésnek. Lesz rakott kel.
- Hogy szejtánból-e?
- Mi másból? A kelkáposzta már eleve rizikófaktor. Persze, egy kicsit azért csalok.
És lőn töltött kel.
Hozzávalók:
- 70 dkg fejes káposzta
- só
- őrölt kömény
- 450 g 20 %-os tejföl
A töltelékhez:
- 70 dkg szejtán
- 3 dl rizs
- 10 dkg kolozsvári szalonna
- 2 közepes fej vöröshagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 2 egész tojás
- 2 teáskanál pirospaprika
- 1 mokkáskanál füstölt csili
- étolaj
- fekete bors
- még kömény
Már kedden nekiláttam az előkészületeknek, tekintve, hogy szerdán sűrű napnak néztem elébe. Tizenegyre voltam hivatalos a háziorvoshoz - aki megmondta, egyáltalán megehetem-e a főztömet -, meg volt még egy kanyar betervezve a piacra is.
Elkészítettem a szejtánt, és öregebb darabokra vágtam, hogy jól lehessen darálni. Összeforgattam egy kis olajjal, hogy ne tapadjon össze.
A szalonnát kevés olaj hozzáadásával kisütöttem, majd kiszedtem a serpenyőből.
A visszamaradt zsíron megpirítottam a hagymát, és a szalonnával együtt egy kis lábosba tettem másnapig. Megpároltam a rizst is, egy kicsit keményebbre, mint szoktam.
Másnap a kelkáposztát leveleire szedtem, és sós, köményes vízben blansíroztam.
Míg hűltek a levelek, összeállítottam a tölteléket. A szejtánt összedaráltam a pirított hagymával és szalonnával.
Hozzáadtam a rizst, beletettem a paprikákat, fekete borsot, kicsi őrölt köményt. Belereszeltem a fokhagymát, és ráütöttem a két tojást.
Alaposan elkevertem. Mivel a szejtánt és a rizst is elég sok sóval készítettem, és a szalonna is jó sós volt, elsőre nem adtam sót a töltelékhez, de kóstolásnál sótlannak bizonyult, ezért még sóztam rajta egyet.
A kihűlt levelek ereit kivágtam.
A töltött káposztához hasonló módon megtöltöttem a leveleket.
Nagyjából a felénél járhattam, mikor láttam, hogy sok lesz a töltelék. Próbáltam többet tenni a levelekbe, de nem ment, ekkora volt a kaliber. A végére megtöltöttem mindent, még a szakadt leveleket is. Volt pár aprócska - úgy terveztem, apróra vágva a tepsi aljára teszem -, végül kettesével összefogtam őket, és ügyeskedtem belőlük pár gombócot. Ötven darab töltike lett. A töltelék ötöde csak megmaradt, egy dobozban lefagyasztottam, egyszer jó lesz valamire.
Tepsibe sorakoztattam őket, aláöntöttem két decit a káposzta főzőlevéből, és lefedtem alufóliával.
Itt jött az a rész, amikor elmentem a háziorvoshoz. Időpontra mentem, hamar be is jutottam. Piszkosul meg lettem dicsérve a príma eredményekért.
- Csak így tovább Balázs!
- Így azért talán ne, legalább egy kicsit hadd bűnözzek.
- Hát, egy kicsit talán lehet. Mit főz?
- Rakott kel lesz - szemöldök felszalad -, szejtánnal - megenyhül.
- Az jó.
- De tíz deka kolozsvárit pirítottam a töltelékbe.
- Annyi még mehet, a de a kelkáposztával vigyázzon!
Szóval mehet a sütőbe a cucc, orvosi rendelvényre megehettem.
Elmentem még ide-oda, aztán hazaérve betettem sülni a töltött kelt.
Egy órát sült hármas fokozaton. Levettem a fóliát, és megkentem a tejföllel.
Kapott még húsz percet hármason, aztán csutka gázon rápirítottam, de szokás szerint nem sok látszatja volt a dolognak.
A rizs eléggé felszívta a lét, valamivel több is mehetett volna alá, és a tejföl is inkább nyersen passzolt volna hozzá. Egyébként igen jó volt, akár egy finom rakott kel, csak éppen sokkal több macera volt vele.
