Jóbarátunktól kaptunk rengeteg velõscsontot! Persze nem álltam meg, hogy amint lehet, fõzzek legalább egyet belõle. Persze ez a gondolat este jutott eszembe egy teljes napi kertészkedés után, de attól még el lehet készíteni, legfeljebb csak másnap eszem belőle.
A csodahüttõben leltem hozzá egy bõ kilónyi oldalascsontot minimális húsréteggel. Csontlevesnek tökéletes! Húsleves meg volt nem is oly régen.
Csontlevest ugyanúgy készítek mint húslevest: mindkettõ csontból, húsból és zöldségből készül, csak az arányok mások kicsit. Most viszont csontalaplé volt a terv, ehhez gyûjtöttem be mindent,
- 1,5 kg marhafehércsont (volt a zacskóra írva, de valójában lefaragott oldalascsont)
- 2 szál sárgarépa
- 2 szál gyökér petrezselyemzölddel
- 1 vereshagyma héjastól
- 1/2 karaláb
- 1/2 zellergumó
- 1/2 kis karfiol
- 15 szem feketebors
- 15 szem fehérbors
- 1 mokkáskanál kardamom
- 4 szem szegfübors
- 2 hüvelykkörömnyi szerecsendióvirág
- 1 paprikacsuma
- 1 csipet sáfrány
- 1 VELÕSCSONT
A zöldséget megpucoltam, nagyobb darabokra vágtam. A zellert beirdaltam, hogy nagyobb felületen adja ki az ízét. A velõscsontot körbekötöttem vékony spárgával - meg ne szökjék a csontból! Az egészet felöntöttem 4 liter vízzel, és feltettem fõni.
Ekkor persze eszembe jutott, hogy ezt biz le kell haboznom, ezért kivettem a zöldségeket, addig forraltam a csontokkal, amíg a habképzõdés leállt. Eközben buzgón szedtem szûrõvel a lérõl. Ezután visszatettem a zöldséget.
Felforraltam, majd kivittem az indukciósra a teraszra. Itt egész kicsi teljesítményre állítottam, felprogramoztam az óráját 3 órára (sajna ez a maximum), majd bejöttem dolgozni. Úgy két óra múltán rátettem a fedõt, ismét 3 órára állítottam, és boldogan nyugovóra tértem. Reggel villával lezsíroztam a hideg levest.
Kivettem a lapos csontokat a kutyának (ez nem az összes, kapott már reggelit belõle).
Felforraltam, és beletettem egy fél karfiolt, amit a hûtõben leltem. Karfiol mindig jó a levesben ...
Ezután szeltem egy igazi karéj kenyeret! A levesbõl pedig kedvenc öreg biológiatanár szomszédunk kórházi ebédjét gondoltam kiegészíteni (fõleg a lével).
![]() |
![]() |
Megpirítottam a kenyeret (kettévágva, mert ekkora pirító nincs is) és egy evõknál levesben feltálaltam magamnak reggelire a velõscsontot.
Egy mozdulattal kiütöttem a csontból a velõt a forró levesbe (nehogy már kihüljön).
Rápakoltam a velõ felét egy kis szelet pirítósra, megsóztam és rátekertem vagy 6 tekerésnyi borsot. A velõ imádja a borsot! És beleharaptam:
Eszméletlenül jó volt, mint mindíg. Megértem Krúdy-t, hogy imádta!
A maradék levesemet feltöltöttem még egy merõkanálnyival, meg a zöldséggel. Tettem bele a csontról lejött cupákból is, és egy frissen szedett Purple Jalapeno-val tovább ízesítettem.
El is fogyott reggelire.
Most látom, hogy kicsilyánynak is elvitt a feleségem egy nagyüvegnyit. Már csak azt nem tudom, mi lesz a csontalaplémmel ...