Volt már guba posztolva , kaptam is hideget-meleget, hogy kiflibõl készítem, ahelyett, hogy nekiállnék két-három nappal elõtte kelttészta rudacskákat sütni, megszárítani. Én így szocializálódtam, ezt tanultam a nagyszüleimtõl.
Persze akkoriban volt vajaskifli, ami szinte kalácsszámba ment. Volt neki ropogós héja is!
Most meg örülhetünk, ha ehetõ vizeskiflihez jutunk. Nagylyány hazalátogatott családostul, és adott egy hosszú listát, miket szeretne enni. Egy hétre jöttek, a lista viszont vagy harminc ételt tartalmazott :) Ezen szerepelt a guba is.
Elég kevés dolog kell hozzá (6 adaghoz):
- 16 harmadnapos kifli
- 1 liter tej
- 20 dkg mák
- 15 dkg porcukor
- 2-3 vaníliarúd
- 2-3 ek méz
- 2 dkg vaj
Mondanom sem kell, feleségem vásárolt. Képes volt darált mákot venni!!! Grrrr ... van itthon mákdarálónk. Ja, hogy az olcsóbb volt? Még rosszabb. Viszont már nem volt nyitva bolt, kénytelen voltam ezzel dolgozni.
A kifliket egy sütõlapon átsütöttem, majd felkarikáztam. Rendes morzsatenger lett körülötte, de sebaj, azt is belerakom a gubába. A vaníliarudakat kiloptam a vaníliáscukros üvegbõl, mert nem találtam a frisseket. Hosszában felhasítottam, egy kisebb fazékba tettem. Beleöntöttem még a liter tejet és kb 5 dkg cukrot.
Végleges ízéhez 2 nagy evõkanálnyi mézzel járultam, hozzá, majd felforraltam.
A maradék cukrot beleszitáltam a mákba, amit azután alaposan összekevertem.
A tepsit kikentem a vajjal, majd beletettem egy réteg kiflit. Meglocsolgattam a forró tejjel és megszórtam vastagon a mákos cukorral.
Erre jött egy újabb réteg kifli, tej mák, mindaddig amíg el nem fogyott minden.
Ekkor kitaláltam, hogy megszórom vastagon cukorral, és majd a grill alatt karamellizálom rajta a cukrot, hogy az milyen jó lesz.
Beraktam a 180 fokos sütõbe 30 percre, majd rákapcsoltam a grillt 5 percre.
Hááát... Nem volt egy jó gondolat.
Megkóstoltam, de az egy liter tej dacára száraz volt. Gyorsan fõztem egy vaníliasodót a múltkori recepthez hasonlóan, csak a pudingport kihagytam belõle. Persze a rohanásban ezt már nem tudtam fotózni, de azért így is finom lett.
Kicsit megkésve, de sodóval tálaltam.
Adtam mellé még mézet, hátha kér valaki.
Tanulság: a megfõzött mákos változat sokkal szaftosabb lett, érdemes azt a kis plusz munkát bevállalni.
