Egyesek talán úgy gondolhatják, hogy újabban valami gombócmánia lett úrrá rajtam, és azt főzök mindenhez, ha kell, ha nem. Szó sincs erről.
Egy hajdani kapros daragaluska leves kapcsán medvedoki megemlítette, hogy a daragaluska voltaképpen kikeresztelkedett maceszgombóc. Sokat nem tudtam hozzáfűzni, mivel ez az étel ismeretlen volt számomra. Az ötletet azért elraktároztam és vártam vele a megfelelő alkalomra.
Az egyik Nagycsarnokban tett látogatásom alkalmával szép libaszárnyat láttam 300 forintért. Vettem is legott három darabot. Hazaérve megtisztítottam, és leszedtem róla a hájat is, aztán külön csomagolva lefagyasztottam. Most Húsvétkor aztán eljött az a bizonyos alkalom, főztem egy jó levest, betétnek pedig maceszgombócot készítettem. A receptet innen nyúltam.
Hozzávalók a leveshez:
- 1 kg libaszárny vagy aprólék
- 3 sárgarépa
- 2 petrezselyem gyökér
- 2 paszternák
- 1 negyed zeller
- 1 kisebb karalábé
- 1 fej vöröshagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma
- 1 paprikacsuma
- 1 paradicsom
- 5 darab csiperke gomba
- 1 csokor petrezselyem zöld
- 1-2 szál zellerlevél
- 10-15 szem fekete bors
- 1 szárított csípős paprika (nálam serrano került bele)
- só ízlés szerint
A gombóchoz:
- 240 g pászka (macesz)
- 4 tojás
- 1 evőkanál libazsír
- 1 fél diónyi gyömbér
- 1 kis csokor petrezselyem zöld
- só
A húst előző nap kiolvasztottam, a hájat kisütöttem, a tepertőt pedig uzsonna gyanánt egy kis tavaszi hagymával iziben meg is ettem. Ha már így benne voltam a munkában, a zöldségeket is megpucoltam. A sárgarépát, a paszternákot és a petrezselyem gyökeret keresztben félbevágtam majd hosszában negyedeltem. A zellert és a karalábét vastagabb hasábokra vágtam. A gombát nem bántottam, csak másnap, közvetlen főzés előtt öblítettem le egy kicsit.
Reggel a szárnyakat alaposan megtörölgettem és egy kanál libazsírral összeforgatva, egy tepsiben sózás nélkül a sütőbe tettem. Hármas fokozaton 45 percig sütöttem.
A megpirult húst hideg vízben feltettem főni. A tepsiből kiöntöttem a zsírt, majd némi vizet löttyintettem bele és a gázon melegítve felkapartam a lesült pörzsanyagokat, aztán ezt is a hús után küldtem.
A levest egy órán keresztül kis lángon főztem, közben többször is leszedtem a keletkezett habot. Mikor már nem habzott, beletettem a zöldségeket, felöntöttem vízzel, hogy tele legyen a lábas, aztán két órán keresztül gyöngyöztettem.
Mikor a leves megfőtt, nekiláttam a gombócoknak. Az eredeti receptúra pászkát és pászkadarát kér. Dara az nem volt, azért kézzel összemorzsoltam egy csomaggal a négyből. Rohadtul bökött, de már ekkor kezdett teleszaladni a hócipőm az egésszel, nem keresgéltem semmi eszközt a művelethez. A maradék pászkát beáztattam.
A darához hozzáadtam a tojások sárgáját, a lereszelt gyömbért és a finomra vágott petrezselyem levelet. Sóztam és rácsorgattam egy kanál libazsírt is.
A beáztatott lapokat kinyomkodtam, aztán át is pakoltam az egészet egy nagyobb tálba, mert az eredeti kicsinek tűnt.
A tojások fehérjét gyengén felvertem és azt is a tésztához adtam.
Alaposan elkevertem a hozzávalókat és hagytam egy darabig állni, hogy megdagadjon. Én meg leültem, és jól elfelejtettem lefotózni.
20 perc elteltével a tészta állaga jó lett, libazsíros kézzel gombócokat gömbölyítettem belőle. Elég nehezen állt össze, rendesen meg kellett sodorgatni a tenyerem között.
A levesből kimertem egy lábosnyit, és a gombócokat beleraktam. Kicsit kevertem rajta, hogy le ne ragadjanak, aztán, mikor feljöttek a leves tetejére, takarékra vettem a lángot.
Tíz percig főztem, szépen megdagadtak.
Mertem egy tányérral a fotózáshoz, aztán pakoltam még bele pár gombócot, és nekiláttam. Príma lett. A gombóckészítés közben megfogadtam, hogy nincs az az Isten, hogy én még egyszer ilyesmire adjam a fejem, de falatozás közben rá kellett jönnöm, hogy van.
Másodiknak szedtem egy szárnytövet, körbepakoltam zöldséggel, éppen elég is volt ebédre. Elmosogattam, aztán húztam a kertbe ásni.