Mac & Cheese avagy sajtos makaróni. Vagyis hát majdnem, de erről majd később.
Részben magam vállalta, részben kényszerű böjtre adtam a fejem. Szezonja van éppen, de ilyesféle skrupulusaim nincsenek, lévén, súlyosan vallássérült vagyok. Nincs könnyű dolgom tekintve, hogy a köszvény miatt a zöldségek jó része - hüvelyesek, káposzta és minden rokona, spenót, etc. - nem ajánlott. Végignézve a fennmaradó választékot, nem sok mozgásterem maradt, különösen úgy, hogy meglehetősen nagyétkű ember vagyok. A tejtermékek és a tojás tehát marad. Természetesen mindent magamnak köszönhetek, hosszú ideje jól voltam, azt hittem büntetlenül bűnözhetek. Hát nem, ezért most aztán törhetem a fejem a napi menü miatt, de még mindig jobb, mintha nem volna mit enni.
Szóval Mac & Cheese. Egy sajtmártás elkészítésén már régóta törtem a fejem, úgy terveztem, sült krumplihoz készítek ketchup helyett, milyen jó lesz rántott hús mellé. A hús ugyebár kiesett, a sajtszósz viszont remekül fel tud dobni egy csomó unalmas dolgot, akár egy OSB-lapot is ehetővé varázsol. Ahogy a recept után koslattam az Interneten, belefutottam ebbe a nagyon amerikai, nagyon sajtos makaróniba. Persze nyomban számos kérdés felvetődött. Először is ahány képet csak megnéztem, makarónit - legalább is olyat, amilyet én ismerek - nem láttam. Olyan szép combos csőtészta virított mindenhol a szószban. Gondoltam persze, Amerika, ott minden nagyobb, a makaróni is valami GMO szörny lehet. Mindegy, vettem szarvacska tésztát, tök olyan. Aztán a sajt. Cheddar kellett volna, meg valami jóféle zamatos kemény sajt, akár parmezán vagy pecorino. A lábam még nem jött teljesen rendbe, meg aztán táppénzen voltam, nem akartam messze kószálni, hogy aztán belefussak valakibe, és rajtam köszörüljék a nyelvüket a melóhelyen. A közeli SPAR-ba sétáltam el, úgy emlékeztem van sajtpult. Volt, de csak csomagolt sajtot árultak. Cheddar volt, igaz, nem valami csípős, két évig érlelt fajta, de beértem vele. Kemény sajtot ellenben nem kaptam. A tejes pultban volt valami szórósajt - a címke szerint különböző szárított sajtok keveréke -, meg Galbani Grangusto, amely "Félzsíros, érett, reszelni való kemény sajt", tojásból kivont lizozin enzimmel tartósítva, 18 deka 1100 Forint. Vettem hát 15 deka lakossági trappistát a közepes árfekvésből.
Innen már sétagalopp volt.
Hozzávalók:
- 500 g makaróni, vagy valamilyen száraztészta kedvünk szerint
- 350 g különféle sajt (Cheddar és valami aromás, kemény sajt pl. Parmigiano reggiano, Grana padano, Pecorino romano)
- 50 g vaj
- 2 púpozott evőkanál liszt
- 5-6 dl meleg tej
- 1 teáskanál csípős paprikakrém, illetve fűszerek ízlés szerint
- só
A vajat megolvasztottam egy akkora lábosban, melyben reményeim szerint a kifőtt tészta is elfér. Ezzel egy időben a tészta főzővizét is feltettem, egy jó kanál sóval egyetemben.
Mikor a megforrósodott a vaj, beleszórtam a lisztet és világos zsemleszínűre pirítottam.
Folyamatosan kevergetve apránként hozzáadtam a meleg tejet - hideg tejjel könnyebben összecsomósodik - és közepesen sűrű besamelt főztem.
Továbbra is szakadatlan kutyulva három részletben hozzáadtam a lereszelt sajt háromnegyedét, mindig megvártam, míg az előző adag elolvadt.
Egy csipet sóval - így utólag lehetett volna kettő is - és egy teáskanál házi chilikrémmel ízesítettem és alaposan kiforraltam.
A tepsit kivajaztam és megszórtam zsemlemorzsával.
A kifőtt tésztát a kész sajtmártásba szedtem és jól elkevertem.
Belesimítottam a tepsibe és a maradék sajtot a tetejére reszeltem. Meg lehet szórni egy kis vajban pirított zsemlemorzsával is, ami aztán szépen rápirul a tetejére.
Hármas fokozaton 30 percig sütöttem.
Másnapra készült, frissen minden bizonnyal jobb lett volna, de megmelegítve sem volt rossz.
