Amióta megfõztem az édes csili szószt, kisért álmomban az USA-ban rendszeresen fogyasztott Duck and Shrimp Chili Sauce étel, és ahhoz tartozó könnyû leves a Tom Kha Gai. Feleségem egy ideje nem lelkesedik a thai ételekért, ezért ritkán van, de most vendégek jöttek, akik vevõk az ilyen ételre.
Nem hagyhattam ki a lehetõséget...
Elõször gyorsan nekiálltam a levesnek, mert az elvan magában. Kellett hozzá:
- 3 húsosabb csirkemellcsont
- 1/2 csirkemellfilé
- 1 fél hüvelyknyi galangal gyökér (még volt a fagyasztóban)
- 1 vereshagyma
- 1 lime
- 1 citromnád
- 2 csilipaprika
- 2 szál újhagyma zöldjével
- pici petrezselyemlevél (koriander helyett)
- 2 szem kardamom
- 4 szem szegfübors
- mokkáskanál szinesbors
- mokkáskanál koriandermag
- körömnyi szerecsendióvirág
- só
Eredetileg halszósszal kéne sózni, de gondoltam, hátha anélkül eszik belõle a feleségem is, így maradt a só. A mellcsontot természetesen ismét a kutyától loptam el, mert olyan szép volt a csont, hogy megfelelõnek találtam a thai leveshez. Abba úgyis csak a csontja az érdekes, a húst a külön darab csirkemellfilébõl adom hozzá.
A citromnádat a kés fokával megzúztam, majd csomóra kötöttem, hogy ne zavarjon a fazékban. A galangal gyökeret vékony szeletekre vágtam. A csilikkel és egy paprikacsumával, hagymával fazékba tettem, beleraktam a csirkecsontot, fél lime héját, a fűszereket teatojásban és felöntöttem másfél liter vízzel. Így hagytam szép lassan forrni fél órát. Ekkor a csontokat kivettem, a húst mind lecsipkedtem róluk, a lét átszûrtem és beletettem a kis mellfilé darabot még lassan fõni. Egy kis sárgarépát rácsosra szeleteltem, és azt is hozzáadtam. Egy fél lime levét is belecsavartam. Az újhagymát kicsire vágtam, kevéske petrezselyemmel kevertem és félretettem a tálaláshoz.
Ezalatt nekiláttam a fõételnek, amihez a következõk kellettek:
- 1 kacsamell (a multkori biokacsából)
- 9 kicsi garnélarák, nyers
- 1 nagyobb sárgarépa
- 3 szál szárzeller
- 1 lila és egy fehér hagyma
- 35 dkg mirelit spárga tavaszról
- 20 dkg jázmin rizs
- 25 g szárított shiitake gomba
- 1 kaliforniai piros paprika
- 1/2 liter édes csiliszósz
- 4-6 ek ghi (tisztított vaj)
- só
- bors
Errõl persze képet elfelejtettem készíteni. A kacsamellet beirdaltam bedörzsöltem sóval, darált borssal és egy serpenyõben megsütöttem. Bár ez finomabb lenne rozéra sütve, a vendégek és feleségem inkább a jól átsült húsokat preferálják. A húst felszeltem félcentis szeletekre, és félretettem egy tálkában.
A sárgarépát zsülienre vágtam, a zellerszárat apró kockákra. A hagymákat vékonyra szeleteltem és a spárgát is felkarikáztam. A gombát beáztattam langyos vízbe egy jó órára. A piros paprikát is felszeleteltem vékonyra.
Ezekkel felfegyverkezve kivonultam a teraszra, hogy ott egyenként megpirítom egy serpenyõben, de csak picit, maradjanak ropogósak. Mindegyik alá tettem egy kanálnyi ghít (ha nem maradt az elõzõ adagból a serpenyõben még. A megpirított zöldségeket, gombát, garnélát visszatettem a tálkájukba a tálalásig. A garnélát csupán addig kell sütni, amig fehéres lesz a húsa. Ha főtt garnélát kapok csak, akkor azt éppen megforgatom a forró serpenyőben.
Az édes csili szószt felforrósítottam és két deci fûszeres saját sürített paradicsommal felöntöttem. Ha mindenki szereti a gombát, akkor a gomba áztatólevét is beletehetjük a szószba és jól beforraljuk. A rizst kicsit ragadósra pároltam és összekevertem petrezselyemmel.
Kicsi levesestányérral tálaltam, ahogyan azt a Thai étteremben tanultam. Ebbõl a levesbõl nem esznek sokat.
Kimertem a levest és szórtam bele a felvágott újhagymából.
Amikor a levest megettük, elkészítettem mindenkinek a tányérját. Egy kupac rizs (egy pici kuglófformával próbálkoztam, de ahhoz nem volt eléggé ragadós a rizs, hogy azt a formát is felvegye), 3-3 garnéla, 3-4 szelet kacsamell, néhány shiitake gomba és a párolt zöldségek.
A végén pedig rámertem 1-1,5 merõkanálnyit a forró csiliszószból.
Kinek-kinek felszolgáltam a tányérját.
Sikerült elkészítenem azt az ebédet, amit vagy 7 éven át szinte minden szerdán ebédre ettem az USA-ban a Giant of Siam Thai étteremben. Egyedül a hagymát nem így kellett volna elkészíteni, hanem nagyobb darabokra vágva, de így is finom volt.
Rég fordult már elõ velem, hogy mindössze egy adaggal sikerült többet fõznöm, mint ahányan ettünk. Azt pedig a fiam lelkesen elvitte másnap. Még a feleségem is megdicsérte a vacsorát!