Október táján szoktam eltenni az utolsó kovászos uborkát. Akkor ugyan már hûvös van, de pont ez tesz jót a téli uborkának. Sokáig ropogós marad, karácsony után még bõven eszünk belõle.
Kaptam még régebben két NAAAAGY befõttesüveget. Kézzel fúvott példány és tíz literes! Az egyiket a fiam lenyúlta, hogy ágyaspálinkát tesz bele (nem sikerült). A másikat most beavattam uborkának.
Leszedtem az utolsó termést az uborkáról, vettem a piacon óriás csukor kaprot, mert már megint nem nõtt a kertben, és összeállítottam a kovászos uborkát.
- 6 kg kovászolni való uborka (azért ez már picit nagyobb volt)
- 4 liter víz
- óriás csokor kapor
- 8 girizd fokhagyma
- egy kovászos kenyér serclije
- 12 ek só
- 3 ek koriander
- 1 ek mustármag
- 1 ek feketebors
- 4 babérlevél
- savanyúságleszorító
Az uborkát a mosogatóba zúdítottam és egy erre a célra rendszeresített körömkefével lesikáltam, nehogy permetszer vagy kosz maradjon rajta. Egyszer permetezett uborkából próbáltam kovászosat csinálni, de nem forrt meg. Idén nem is permeteztem az uborkát.
Egy nagyobb fazékba 4 liter vizet tettem, bele a sót és a fûszereket és felforraltam.
Kisikáltam a befõttesüveget. Nem semmi darab még súlyra sem!
Az uborkák végeit levágtam és kereszt irányban bemetszettem, hogy átjárja a lé. Leraktam az üveg aljára egy réteg kaprot és szorosan állítva egy réteg uborkát. Erre rászórtam a fokhagymákat és egy újabb adag kaprot tekertem az üvegbe.
Jött a következö réteg uborka meg kapor, majd az utolsó is.
Beleöntöttem a forró fûszeres vizet, ami éppen ellepte.
A kenyér serclijét nagy láng felett megégettem/pirítottam. Így kevésbé megy szét, de leginkább sterilizál és ad egy finom plusz ízt az uborkalének.
Rászorítottam az üvegben az uborkák tetejére, majd a savanyúságleszorítóval megpróbáltam lenn tartani. Nohát ez úgy önmagában nem mûködött, nagy az üveg! Fogtam hát egy bambusz sasliknyársat, és azt hajlítottam a tetejére.
Kitettem a teraszra a hideg éjszakára. Reggelre már kicsit megtejesedett a lé, beleállítottam hát egy lavórnyi meleg vízbe, hogy újra megindítsam a forrást. Ez szépen sikerült is. Meg másnap is és kivételesen harmadnap is. Hideg volt, nem forrt folyamatosan a leve.
Negyed nap reggel kiraktam az uborkákat dobozokba az üvegrõl, amiket menet közben le is öblítettem hideg vízzel.
Az uborka levét egy textilián átszûrtem, és ráöntöttem a dobozba rakott uborkákra.
Azután rájöttem, hogy a gyerekeknek is akarunk belõle adni. A kisebbik dobozt átpakoltam még kisebb dobozokba, a maradék levét pedig két ásványvizes üvegbe öntöttem. A lé most fogyott el, mert szép lassan megiszogattam. Az uborkából csak egy kisdoboznyit ettünk még csak meg, de ami késik, nem múlik!
U.i.: Már elfogytak a kisdobozok ...