Úgy kezdődött, hogy Beácska panaszkodott a párjára. Jóska a Vasútnál dolgozik, egész nap rója a vidéket és gombászik. Az egyik kollégája avatott gombász, papírja is van róla.
Szóval panaszkodott.
- Az elmúlt két hétben már negyedszer hozott haza egy halom gombát. Ma este is rántott gombát kell készítenem. Pedig már tele van vele a púpom, meg a fagyasztó is. Gombapörkölt, lepirított gomba, panírozott gombafejek, gomba szeletelve, aprítva, blansírozva, kerek gomba, ovális gomba, kicsi gomba, nagy gomba.
- Ha csak ez a baj – mondtam néki –, én tudok segíteni. Például hozhatnál nekem holnap egy adagot, máris könnyebb dolgod lesz. Hozok én is valami finomat cserébe.
Hazaérve kifűrészeltem egy negyedet az egyik sütőtökből, meg mellétettem egy üveg paprikakrémet.
Csütörtök reggel a kapuban futottunk össze, szatyrot cseréltünk.
- Tegnap este megint bevacsoráztunk gombából – újságolta – Jóska szuszogni is alig bírt.
- Én majd szombaton főzöm meg paprikásnak, de ebéd előtt még megcsörgetlek, éltek-e még – vidámkodtam.
Délután alaposan megmostam a gombát, volt lila pereszke, fenyőpereszke, rizike meg valami tölcséres is. Kiszedegettem a lemezek közül az apró bigyókat. Amelyik mozgott, agyoncsaptam. Laskára vágtam a gombát, aztán lefagyasztottam szombatig.
Pénteken este lenyisszantottam egy darabka lecsót és kitettem egy tálba. A gombát is kivettem a fagyasztóból, majd rövid töprengés után megtoldottam egy kisebb csomag szegfűgombával a biztonság kedvéért. Reggel kiolvadva elég vigasztalan látványt nyújtott a barna lében tocsogva, de baja nem volt.
Egy jó fej hagymát apróra vágtam és kevés olajon megpirítottam.
Beletettem a pirospaprikát, majd egy kortynyi vízzel felöntöttem.
Hozzáadtam a lecsót és kis ideig fedő alatt pároltam.
Beleöntöttem a gombát sóztam, borsoztam és fedő alatt puhára főztem.
Mikor a gomba megpuhult, kikevertem egy pohár 20%-os tejfölt egy púpozott evőkanál liszttel és egy gondolatnyi vízzel. Hőkiegyenlítés után behabartam a paprikást és alaposan kiforraltam.
Ha már paprikás, akkor nokedli vagy galuska. Én nokedlinek hívtam. Talán hihetetlenül hangzik, de nekem ez volt az első. Ez különösebben nem zavart, ahogy az ilyesmi nem is szokott. Majd csak lesz valahogy.
40 deka réteslisztet és ugyanannyi búzafinomlisztet összeszitáltam. Hozzáadtam egy púpozott teáskanál sót és 3 darab S-es méretű tojást. Némi hezitálás után beleütöttem még egy L-est is.
Odakészítettem egy mérőpohár vizet, és lassan adagolva, fakanállal megfelelő állagúra kevertem a tésztát. Fél órát hagytam állni. Nem mintha a technológia igényelte volna, csak éppen a paprikáshoz való tejföl valamiért még a boltban volt. Innen is látszik, hogy párhuzamosan folytak az események.
Feltettem egy nagy lábos vizet, sóztam és egy kanálnyi olajat is belecsorgattam.
A szimpatikus, ötvenes évekbeli nokedliszaggató természetesen Kistesónál volt, ő pedig angolosan elhúzott Pestre hétfőig, ezért a félautomatát fogtam be. Jó az, persze, csak én a nagyobb galuskát kedvelem. Deszkával és késsel pöcsörészni viszont nem volt kedvem.
Kiszaggattam hát a tésztát, mikor jó lett, kiszedtem egy lábosba és egy kevés olajjal összeforgattam. Elsőre nem is lett olyan vészes.
Készen volt hát minden. A fotó kedvéért szedtem egy csinos, kicsi adagot egy tányérra. Lőttem pár képet aztán megraktam a tényért, ahogy kell. Leültem, beleszippantottam a párolgó paprikásba, majd elővettem a mobilt, és tárcsáztam Beácskát. Négy csengés, hat, semmi. Aztakurva. Hívtam Jóskát, hat, nyolc, tíz csengés, semmi. Basszus. Töltöttem egy szilvát, húzóra, cigi, aztán álltam a konyhában és vakartam a fülem tövét. Most mi a fenét csináljak? Kiöntsem? Mondjuk, van egy kis marhapörkölt a fagyasztóban, megmelegíthetem a nokedli mellé. Az a két szerencsétlen meg talán ott fekszik az intenzíven, lógnak belőlük a csövek és élet-halál között lebegnek. Tud egyáltalán róluk valaki?
Megcsörrent a mobil. Jóska.
- Szia, gondoltam felhívlak benneteket – mondtam -, jól vagytok-e a gomba után?
- Szia, a Jóskát keresed? Én a bátyja vagyok. - Meghűlt bennem a vér. - Jóska most nem tud a telefonhoz jönni - hideg verejtékpatak a gerincem mentén –, mert halat pucolnak a Beával. - Leeresztettem, mint a lyukas matrac.
- Ó, semmi, csak a gomba...
- Várj, Bea füléhez tartom a telefont.
- Na, megfőzted? - kérdezte nevetve.
- Meg. Ti jól vagytok?
- Jól hát. Most vettünk Hegyesden pontyot 650-ért, azt tisztítjuk.
- Akkor jó munkát, és meg megyek ebédelni.
Megebédeltem, jó volt. Kicsit sok lett, vasárnap főztem ki mellé tésztát, aztán a tésztából maradt, ahhoz meg elfogyott a marhapörkölt.