Régóta kacérkodtam már a házi mustár készítésével. Receptet találni nem volt nagy kihívás, innen merítettem ihletet. Az alapanyagok beszerzése már nem volt ilyen egyszerű.

Mustárport beszerezni férfias kihívás. Vehetne az ember persze mustármagot is, amit aztán megőrölne, de anyagilag nem éri meg jobban. 5 deka mustármag bő 200 forint a boltban, és még a nagykerben sem lenne sokkal olcsóbb. Az Ázsia Bt. Boltjában vettem meg végül, nem is volt túl drága - 157 forint 5 deka őrölt- és 241 öt deka egész, barna mustármag -, csak éppen Budapestre kellett utaznom érte. A másik fontos összetevő a must volt, de hála a szőlősgazda kollégáknak, két különböző helyről sikerült szerezni valamennyit. Büngyürke meglepően édes, 21 fokos lét hozott, nem volt egy liternyi, viszont gyönyörű tiszta volt. Beácska két hétre rá szállított két litert, de az olyan volt, mint a moslék. Először szalvétán próbáltam átszűrni, de pillanatok alatt eldugult, és onnantól nem ment át rajta egy csepp sem. Végül hagytam ülepedni, és óvatosan leöntöttem róla a tiszta részt. Három nap és öt leöntés után a megmaradt mustot felhasználhatónak nyilvánítottam.

Az első lépés a must besűrítése volt. Az első szállítmánynál kicsit elbambultam, és addig főztem, míg a végén alig két deci maradt belőle. Az mindenesetre kiderült, hogy a lengyel piacos, gagyi rozsdamentes edényben, minimális kevergetéssel simán be lehet forralni a mustot, anélkül, hogy leégne. A második eresztésnél már jobban odafigyeltem, de azért az is elég tömény lett. A kész szörpöt betettem a fagyasztóba, mivel a mustármag akkor még sehol sem volt. Megfagyni nem tudott, az erősen ikrás mézhez hasonló állagot vett fel.

Végre csak eljutottam a fővárosba, megvettem az áhított magvakat, és egy hétfői napon nekiláttam.

A barna mustármagot három részletben megőröltem a mozsárban. Nagyon nem trancsíroztam szét, az volt a cél, hogy kicsit azért harapható maradjon.

Összekevertem az megtört magot a mustárporral egy lábosban.

Pár szem koriandermagot, egész borsot és egy csipetnyi kakukkfüvet porrá törtem, és hozzáadtam a mustármaghoz. Utólag úgy vélem, egy kis kurkumával szebb színt lehetett volna adni a produktumnak, de ez most kimaradt.

Fél liter besűrített mustot felforraltam és bő három decit a mustármagokhoz kevertem. Egy csipet sóval és fél deci borecettel ízesítettem. Kihűlés után betettem az egészet egy napra a hűtőbe.

Másnapra a magok felitták a lét, megduzzadtak, az egész olyan sűrű lett, hogy alig ment bele a kanál.

A maradék musttal és további fél deci borecettel beállítottam a mustár sűrűségét és ízét, illetve belekevertem egy késhegynyi nátrium-benzoátot.

Két félliteres üveg lett tele a kész mustárral (80 dkg). Az üvegeket mikrohullámú sütőben felmelegítettem majd szorosan lezártam és dunsztba tettem.

Másnap egy üveggel bevittem a munkahelyemre reggelihez, egyet meg vacsorára nyitottam fel egy kis virsli mellé. Én ilyen finom mustárt még életemben nem ettem. Talán kicsit édes, de csípős, zamatos, a félig tört magok miatt finom, ropogós lett. Páran be is jelentkeztek a következő adagra, már csak mustot kell valahonnan szerezni, mert nekem alig maradt.

Ha az innen-onnan kapott hozzávalókat nem számolom, nagyjából 1000 forintra jön ki kilója. A bolti kínálatot elnézegetve egy közepesebb mustár (Globus, Univer) 850-1050 forintba kerül, saját márkást már 600-ért is kapni, de egy jobb magvas mustár ennek legalább a duplájába kerül.