Sokat olvastam Józsiról még a malackaraj idõkbõl, de nem jártam a Nagycsarnokban, hogy megnézzem mit árul. Talán akkortájt költözhetett a Hegyvidék Bevásárlóközpontba, amikor a blogunk megindult.
Wakával beszéltünk meg randit a Hegyvidékben, õ se járt még ott, gondoltuk körülnézünk. Két pár szem mégis többet lát mint egy, nomeg traccsolni is kellett kicsit. A Vörös Homár Halkereskedések pedig OCEAN-COWBOY aka Péter boltja, és szintén itt található. Sajnos a blogja eléggé elaludt, pedig sokat lehetett tanulni a halakról, de mint később mondta, a bolt és a kapcsolódó kis éttetem minden energiát kivesz belõlük.
Természetesen az elsõ benyomás a fontos, és ez sajnos nem volt kedvezõ. Ez a bevásárlóközpont nem az én izlésem és nem az én pénztárcám. Így azután azonnal az alagsorba vezetett az utunk a hentesboltba. A Vörös Homár még zárva, ebéd 11-tõl van csak. Józsinál nagyon szép az áru. Minden, mint a nagykönyvben. Még csak éppen pakoltak kifele, mert közvetlen nyitásra futottunk be, de amit láttunk, az szép volt. Húst nem vettünk: elöttünk még a fél nap, megromlik a zacskóban, de én bizony elbuktam egy maghõmérõre. Van ugyan néhány, de mindegyiknek eltörött a drótja ...
A bámészkodás után bekukkantottunk a Vörös Homárba, ahol a napi menü már kinn volt, és kikunyeráltunk, hogyha 3/4 11-re visszajövünk, akkor azért adjanak nekünk enni.
Innen átmentünk a szomszédos delikát boltba, ahol gyakorlatilag tátva maradt a szánk. A Culináris-ban sem jártam még, de ilyennek képzelem. Árban is ...
Amit ebben a boltban nem tudsz beszerezni, az nem is létezik. Persze ennyiért nem is csoda. Spanyol sonka 6 számjegyû árral. Számomra ez már nem értelmezhetõ. Nem tudok elképzelni tíz deka sonkát tízezer+ forintért :( Gyönyörû mustárok és szószok. Konzervek és száraz fûszerek. Thai és indiai ételalapok, de minden összetevõ kis zacskókban a nagy csomag közepén. Így persze magam is módosíthatom a receptet, de sok esetben inkább vennék kész pasztát, amivel a (remélhetõen) autentikus ízt kapom. Mivel az alapanyagok már több helyen is beszerezhetõk, majd elkészítem azokból a saját Tom Yum levesemet vagy Pad Thai-omat, ha arra támad kedvem.
A rengeteg látnivalóval eltelve felmentünk a füldszintre a pub-ba (nem merek kocsmát mondani, még -lelõnek- letartóztatnak). Kellemes terasz, udvarias pincér, jó kiszolgálás és még dohányozni is lehetett a teraszon! A scotch jó volt, a kávéról csak Waka tud nyilatkozni.
Túl sok idõnk nem volt, mert a Vörös Homárban volt 10:45-kor csatlakozásunk, így idõre le is sétáltunk ismét az alagsorba.
Én a napi ajánlatból a Halibut salátával-ra szavaztam (a halibut a nyelvhal legáltalánosabb alfaja, épp a napokban volt cikk az Indexen, hogy valaki fogott egy 245 kilós példányt), mert az volt az elsõ hal, amit feleségem elkészített az USA-ban (meg az utolsó is - ppsssszt).
Azt hiszem, csak Süllöcske tudna hasonlóan finom halat készíteni nekem, mint ez volt. Szaftos, de lemezeire esett szét. Remek fûszerezés és a saláta pedig igazán könnyûvé tette az ebédemet.
Waka Klasszikus Fish and Chips-et választott, ami, ha jól emlékszem, tonhalból volt.
Waka szerint a Fish and Chips tökéletes volt. A párizsibunda a halon roppanós és nem olajos, a krumpli pedig krémes. Szóval amilyen az angol nagykönyvben meg van írva.
Az ebéd végén elköszöntünk egymástól, neki jött a fuvar, ami viszi vissza a városába.
Nekem még volt egy feladatom: vissza a henteshez! Kinéztem egy adag húst, 4 vastag szelet Angus marha hátszín. Azért megkérdeztem, grillre mit ajánl a mester, de választásommal meg volt elégedve. Gondolom érdekel az ára is: kb 6500 Ft volt egy kiló, a 4 szelet pedig 1350 g volt. Mondhatja valaki, hogy ez drága, de 5 ember lakott belõle jól és nagyon szerették.
Újólag fennált a probléma, hogy a lyányok csak "well done" szeretik a húst, de ez nem volt most gond - egyszerûen két szeletet kettévágtam nekik :) A másik kettõn meg megosztozunk a fiammal!
Valamennyi borssal azért meghintettem a szeleteket, majd egyedi csomagolásban a csodahüttõbe mentek vagy 10 napra.
A nagy napra elõvettem már elõzõ este, hogy szép lassan kiolvadjon a hûtõben reggelre. Akkor azután összegyûjtöttem a borsokat, meg pár más fûszert, hogy ezt most befûszerezem.
- 1,3 kg márványos hátszín 6 szeletben
- fekete, fehér, zöld és szegfübors
- mustármag és koriandermag
- bazsalikomsó
A mustármag kivételével ezekbõl egy-egy evõkanálnyit a kis teflon serpenyõmbe tettem, hogy kicsit megpirítsam - úgy adja ki a legjobban az illatát. A mustármaggal egyszer megjártam a serpenyõben, mert mind kiugrált :) A megpirított, illatozó magvakat is a mozsárba tettem, majd összezúztam legjobb tudásom szerint.
 |
 |
 |
 |
Salátát terveztem a hús mellé, ezért összeszedtem pár paradicsomot, zöldpaprikát, meg egy uborkát.
Mindezt összeszecskáztam, rácsavartam némi lime-ot, kis olivát is locsoltam rá, valamint cseppet sóztam.
A húsokat megforgattam a fûszerkeverékben, majd feltettem a szépen izzó faszénre. Durva sóval megsóztam, és lefedve 6 percig sütöttem. Ekkor megforgattam, újabb 6 perc és kiszedtem tányérra. A vastagabb szeletek mediumra sültek, míg a véknyak well done-ra, pont ahogy szerettem volna.
 |
 |
 |
 |
Mindenki meg volt elégedve az étellel, el is fogyott azon nyomban.
Tanulság: jó húst jó hentesnél lehet kapni. Persze nekem sikerül kifogni néha a madarasban is kellõen márványos darabokat, de az csak véletlen.
