Már többször írtam a barátunkról, akinek dílere van, és aki mindig meglep pár császárgombával, amikor hozzájut.

Ezúttal egy monstrumot hozott.

Ez a picinyke példány 23 dekagrammot nyomott és friss volt - semmi kukacnyom vagy ilyesmi. Persze a kalapot egy-egy csiga megrágta, de hát ha egyszer kinõtt az orruk elõtt?

Ennyit egyszerre nem eszem meg, kár belém, ezért megtisztítva, feldarabolva a csodahüttõ gondjaira bíztam.

Volt vele még két kicsinyke is, amibõl reggelit kellett fõznöm magamnak, de izibe.

• 2 kis császárgomba
• 1 evõkanál friss vaj
• 3 friss házi tojás
• só

Semmi más. Még bors sem, hogy a gomba íze domináljon. Harapásnyi darabokra vágtam és a vajon a szép reggeli napsütésben kicsit megpirítottam. A gomba természetesen sárgává festette a vajat, dehát az a dolga.

Beleütöttem a három tojást, kicsit megsóztam.

Falapáttal óvatosan összeforgattam. Én a rántottát úgy szeretem, ha a serpenyõben keveredik össze és a fehérjébõl maradnak nagyobb foltok fehéren.

Amikor már csak helyenkén volt folyós a tojás, levettem a tûzrõl.

Az óriásgomba társaságában fogyasztottam el kovászos uborkával és kenyérrel.