A poszt a biokacsák elkészítésének utolsó témája. Ez a második biokacsa egyben várta meg élete végsõ állomását a csodahüttõben. Jönnek a fiamék, de a kislyány nem ér rá, akkor szüret! Lehet kacsát sütni :)

A feladat nehezített terepen zajlott, mivel a gyerekek nem esznek semmilyen keményítõt, tehát aképpen kellett a köretet is elkészíteni. Ez persze nem okozhat gondot annak, aki sok wok zöldséget csinált már.

A kacsát már elõzõ nap kiolvasztottam, bõrét bevagdostam és kiadósan besóztam, borsoztam. Az éjszakát így töltötte a hûtõ hideg sarkában.

Mivel egy kacsa két embernek kevés, egynek meg sok, tovább kutakodva a csodahüttõben, két libacombot találtam. Gondoltam, csak nem vesznek össze egy tepsiben? Annak bõrét is bekockáztam, sóztam mindkét oldalon, majd egy méretes serpenyõben kisütöttem a zsírját és megpirítottam.

Irány a kert fûszerekért:

• petrezselyem
• kakukkfû kétféle
• oregano
• snidling
• oregano (másik)
• zsálya

Kellett még 5 hagyma, amik mellett leltem egy vérnarancsot is a kamrában.

A sülthöz minden elõállt, lehetett bekészíteni a tepsibe a dolgokat. A zöldfûszereket felaprítottam, a hagymákat felkarikáztam. A kacsába beletuszkoltam a vérnarancsot és alaposan belenyomogattam a zöldfûszer halomba, az üvegtepsit kizsíroztam a libacomb zsírjával és kagymakarikákkal megágyaztam a madárnak. A libacombokat a kacsa mellé szuszakoltam. Éppen belefért az egész a fedeles jénai tepsibe.

Hogy a liba se égjen hozzá a tepsihez, hagymakarikákat dugtam az üveg és a madár közé, meg a tetejükre is szórtam jócskán.

A madár lefedve ment a sütõbe 200 fokra 3 órára.

Ezalatt nekiláttam a körítés elkészítésének. Ami zöldséget találtam, mind összeszedtem:

• portobello gomba
• sárgarépa
• cukkíni
• zöldspárga
• cukorborsóhéj
• hagyma

Minden zöldséget felkockáztam/karikáztam külön tálakba.

Mire mindezzel végeztem, a kacsa is megpuhult, ideje kimenekíteni a jénaiból és rendes ropogóssá pirítani. A nagy ráccsal rendelkezõ tepsimbe szépen elfértek egymás mellett az alkatrészek, de a rács kiemelte õket a szaftból, mehettek vissza a sütõbe további másfél órára.

A legnagyobb serpenyõmben csöpp oliván megpirítottam a zöldségeket. Csak annyira, hogy ropogós maradjon, ne fõjön szét. A sárgarépa alá mokkáskanálnyi cukrot is szórtam, mert az jó. Mindet egy nagy tálba borítottam és összekevertem.

Egyedül a gomba részesült eltérõ bánásmódban, lévén feleségem nem szereti. Azt borsoztam, sóztam és a prítás után külön tálba tettem.

Innentõl eléggé zavaros a történet, mert mindenki nagyon éhes volt már (én is), így a fotózás eléggé ritkán sikerült. Egy nagy marhahúsleves is fõtt, benne egy nagy darab marhanyakkal és egy tehén térgye kalácsával.

Feleségemmel osztoztunk a kacsa hátán, mert az nagyon jó. A hasába tömködött petrezselymet nem ettük meg, de én a narancsot bizony felfaltam. A szárnyakat én ettem, míg feleségem egy libacombot.

Fiamék a mellével hadakoztak, de az kevésnek bizonyult, vettek ki egy-egy kacsacombot is maguknak:

Egy árva libacomb maradt meg a sültbõl, de estig valahogy az is eltûnt a tepsibõl.

A zöldségköretbõl maradt, azt becsomagoltam "doggy bag"-nek számukra. Sütemény persze nem volt, mert az tiszta keményítõ lenne :)

Hogy milyen volt?

A biokacsának továbbra sincs párja! A szaftját még egy hétig ettük zsíroskenyérnek.

Köszönjük!