Minap, mikor betértem a sörözőbe a jól megérdemelt napvégi sörömre, így fogadott a gazda:

- Kell pár fürjtojás?

- Naná!

Kis dobozt nyomott a kezembe, benne vagy harminc (29) tarka apróság. Elkortyoltam a sört, és közben törtem a fejem, hogy mi a fenét is készíthetnék belőle?

Kérdezgettem itt a blogon is, salátát javasolt valaki. A kertben éppen elkezdett serkenni a kapor, gondoltam készítek hozzá azzal egy remuládszerű mártást.

A tojásokat szoba hőmérsékletű vízben, igen kis lángon feltettem főni, és kb. 15 perc alatt keményre főztem. Lehet, hogy ennyi idő nem kell neki, de ha én főzöm a tojást, akkor biztosra kell menni.

Leöntöttem róla a vizet, és a csap alatt lehűtöttem. Rátettem a fedőt, és a fokhagyma tisztításnál alkalmazott módon – persze jóval finomabban – megráztam.

Aránylag könnyen lejött a héja, de ekkora mennyiségnél elég pepecs munka a tisztítás.

A mártáshoz egy szál újhagymából kiszedtem a magszárat, és a zsenge részeket felaprítottam.

Szintén apróra vágtam egy kis csokor kaprot, és két csemegeuborkát pedig felcsíkoztam.

A fűszereket összekevertem 150 g 12 %-os tejföllel és egy jó kanál majonézzel. A mártás elég zamatos lett így is, ezért más ízesítőt nem is tettem bele.

Végül a félbevágott tojásokat is beleforgattam, és másnapig a hűtőbe tettem érni.

Fűszeres, barna baquette-tel ettem a munkahelyen ebédre. A maradékot haza akartam hozni vacsorára, de megfeledkeztem róla, és másnapi reggeli lett belőle. Ekkorra értek össze rendesen az ízek, ekkorra lett igazán finom.