Lencsét bármikor lehet fõzni, de húsvétkor kármentõ funkciója is aktiválódik: a rengeteg füstölt sonka, meg annak a leve valahogy nem akar eltûnni.

Jó, jó - én is lefagyasztom kisebb adagokban, mert jól jön az máskor is, de akkor is most van a szezonja, hát együnk füstölt sonkás lencsét (nem csülköset, nem is virsliset - sonkásat!)

Mint minden, ez az étel is úgy kezdõdött, hogy posztoltam már lencsefõzeléket, de szerencsére még húsvétit nem, ezért megírhatom. Kicsit túlméreteztem az ünnepekre vett füstölt sonkát és bármennyire tökéletes volt, nem fogyott el. Még ahhoz is sok, hogy lefagyasszam, de legalábbis nem kis adagokban. Feleségem meg megemlítette, hogy igazán fõzhetnék a sonka maradékából lencsét. Sõt mi több, elõ is hozta a frissen átrendezett és rendberakott spejzból egy üvegnyit (ahol most hónapokig semmit sem fogok megtalálni).

Legyen - mint már mondám, lencsét bármikor és mármely mennyiségben megeszem. Szabad vagyok mint a madár, feleségem a virágkiállításon vásárol.

Gyorsan összeszedtem a szokásos összetevõket.

• 1/2 kg lencse
• 30 dkg füstölt sonka meg másfél deci sós leve (később még egy decit hozzáadtam)
• 1 vereshagyma
• 1/2 citrom leve és héja
• fél evõkanál cukor
• 1 evõkanál liszt
• 2 dkg zsír (végülis nem használtam)
• 4 babérlevél
• 2 fokhagyma (kis gömbölyû)
• 1 darabka István Gazda Kolbásza
• 1 ek mustár

A hagymát apróra vágtam, hámoztam citromhéjat és elõkészítettem a füstölt sonkát. Ezeket fogom együtt fõzni a lencsével.

Mindezt beleöntöttem a 2,5 literes tottyosba, de már ekkor gyanús volt, hogy nem fogok beleférni. Befedtem és hagytam felforrni. Ezalatt felszeleteltem a kolbászt vékonyra, és saját zsírján csipszet sütöttem belõle. Sajnos másra már nem nagyon jó. Roppant módon romlott a kolbász minõsége a régi szép idõk óta, amikor még itt piszkált Benikuty, az alkotója. Pedig remek egy termék volt, sajnálom is nagyon. A kisült zsírban megpirítottam a kanál lisztet rántásnak és belenyomtam a két kis fokhagymát is a végén. A kolbászban lévõ paprika nem keseredett meg, de nagyon kis lángon dolgoztam, az is igaz.

A rántásban a fokhagymát is picit megpirítottam, a kolbászcsipszet közben papírtörölközõn lecsepegtettem. Végül, mikor a rántás meghült (kis hideg vízbe mártva a serpenyõt a mosogatóban), felöntöttem hideg vízzel. A citrom levét meg elkevertem a citrommal és a mustárral, hogy majd ha a lencse megfõtt, minden készen álljon.

Puhára fõtt a lencse, kivettem hát egy bõ merõkanálnyit egy tálkába. megszabadítottam a babérlevelektõl és a citromhéjaktól is. A kimert lencsébe beleöntötem az elõkészített rántás és botmixerrel pépesre dolgoztam. Így egyrészt jóval kevesebb liszt kell a sürítéshez, másrészt nem lesz csomós a rántás (nekem soha nem lesz csomós, dehát ...) A sûritményt visszaöntöttem a lábasba, amitõl az éppen megtelt.

Jól összekevertem és felfõztem, hogy a liszt sürítsen és az íze eltûnjön. Mint látható, a 2,5 literes fazék színig lett, pedig csak 50 dkg lencsével kezdtem!

Kimertem magamnak egy jó adagot, tettem rá kis kolbász csipszet, de a lényeg, a sonka bõrkéje volt (nekem).

Ha szeretitek (én igen), akkor csepp ecettel érdemes tálalni, az feldobja igencsak.