A csavarokat majd apránként kicsavarom.

A családom ki nem állhatja (szerintem a gyerekek csak nem ismerik), ezért nálunk nem készül. Sem a vadas, se a zsemlegombóc. Én meg nagyon szeretem. Megtudta ezt egyszer kedvenc szomszédasszonyunk, és meghívott rá ebédre. Isteni volt. Ez gondolom látszott is rajtam, mert máskor is kaptam hasonló meghívást.

Hogy én is besegítsek, egyszer én fõztem a zsemlegombócot (még anyám tanított rá, mert otthon volt vadas :) . Annak akkora sikere lett, hogy azóta mindig én fõzöm nekik a gombócot - ha meghívnak.

Jellemzõ módon elkanászodtam, és már én kértem, hogy fõzzenek megint. Eközben a csodahüttõben szépen felszaporodtak a pácolt hátszínszeletek, amivel valamit tenni kellene. Zöldség is van itthon - mi lenne, ha kivételesen én fõzném az egészet? Azért rákérdeztem, hogy nem készülnek-e a hétvégén vadast készíteni, de azt mondták, hogy nem. Így viszont szóltam, hogy én meg igen, és viszek át, ha kész lesz.

Összeszedtem a hozzávalókat:

• 1 kg hátszín vagy rostélyos
• 3 sárgarépa
• 2 fehérgyökér
• 1 közepes zellergumó
• 2 vereshagyma
• 1 alma
• 1 narancs
• 1 citrom
• 1/2 dl oliva olaj
• 2 dkg vaj
• mustár, tejfel, cukor
• babér, borókabogyó, pici rozmaring, kakukkfû, egészbors, szerecsendió, só

A húst a csodahüttõbõl varázsoltam, ahova akkor tettem, mikor már megérleltem a hús jófajta fûszerekkel. Marhát - ha alkalmas steaknek - felszelem 3cm vastag szeletekre és mindig fûszerezem, csak pár nap múlva fagyasztom le. Addig elvan a hûtõ leghidegebb sarkában (+2C fok).

Elõvettem egy szép nagy lábast, aminek van jól záró fedele (mintegy 5 literes, de ez a 4 literes is pont jó volt). Olivás vajban kettesével körbepirítottam a hússzeleteket és tányérra tettem.

Az összetevõ lista szerint kevesebb a zöldség, mint a hozzátartozó képen látszik, ugyanis elég lenne annyi is, de én most ezt a rengeteg gyökérfélét használtam fel. A párcentis hasábokra vagdosott répákat, zellert beleszórtam a maradék forró olajos vajba egy kiskanál cukorral. Rászórtam vagy 6 tekerésnyi borsot és egy negyed szerecsendiót is a tetejébe reszeltem. A zöldséget kevergettem, lefedtem - szóval kicsit pároltam/pirítottam.

Mivel a hússzelet vastagnak tûnt, azt is megfeleztem - de csak egyet. Klopfolni nem kellett, elég puha lett az érlelés alatt, nomeg megpuhul az szépen, lassan anélkül is.

Kiszedtem a lábasból a párolt zöldséget, és elkezdtem rétegezni a dolgokat:

Hagymakarikák a fenekére, hogy ne süljön le, vékony réteg párolt zöldség. Arra egy réteg hús, majd citrom, alma és lehámozott narancs karikák (a narancshéj elég keserű tud lenni). Újabb húsréteg és így tovább, míg el nem fogyott minden összetevõ. Felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen a tetejéig érjen. A végén a teatojásba rejtettem az apróbb fûszereket és azt is ment a lébe.

Bõ két órát hagytam kislángon fedõ alatt rotyogni. Ha öregebb, vagy nem érlelt a marha, addig fõzzük, amig a hús szét nem válik, vagyis teljesen megfõtt. Ekkor kivadásztam a húsokat egy tányérra, a babérleveleket meg a komposztba. A puhára fõtt zöldségeket, gyümölcsöt botmixerrrel eldolgoztam (a citromhéj miatt sem kell aggódni, puhára fő rendesen). Adtam hozzá kevés tejfelt, egy evõkanálnyi mustár és kis cukrot. A botmixer szép símára kidolgozta (lehet turmixgépben is, csak vigyázzunk, mert a forró pép csúnyán be tudja az arcunkat teríteni, ha a turmix teteje leugrik (elõfordult már ...) A szószt kimertem egy szebb tálalóba, a maradék liternyit pedig két adagban betettem a fagyasztóba, olyan sok lett.

Már csak a zsemlegombóc van hátra. Most nem egyszerre készült a körítés a hússal, mivel nem tudtam megbecsülni, meddig kell a húst fõzni. A pálladt zsemlegombóc viszont lehangoló tud lenni.

Hozzávalók:

• 30 dkg szikkadt kenyér
• lágy nokedlitészta (3 tojás, 60 dkg liszt, víz, só)
• petrezselyemzöld
• zsír
• vaj
• só

Erre a célra friss kenyér nem alkalmas, mert nem tudnám apróra vágni. Az sem utolsó szempont, hogy jobban szeretem a szikkadt kenyér ízét a zsemlegombócban. Az valahogy egy kicsit más. A kenyeret félcentis szeletekre vágtam, a héját a kutya kapta (mert mindig reklamáltok, hogy nem adok a kutyának semmit). A szeleteket összefogva szintén félcentis csíkokra, a csíkokat pedig kockákra vágtam. Így fél centis kenyérkockák (és tetemes morzsalék) születtek. A kenyeret a sütõbe tettem, hogy teljesen kiszáradjon (persze közben 40 zsemlét is szárítottam prézlinek, csak a mai zsemlék már nem olyan jók a zsemlegombócba) . Egy púpos evõkanál zsíron nagy serpenyõben pedig szépen megpirítottam. A zsírra (vagy, ha akarod, akkor olajra) szükség van, mert amúgy elázna tésztában a kenyér.

A nokedlihez 3 tojást háromszor annyi vízzel, kávéskanálnyi sóval felvertem, a lisztet szép lassan hozzáadtam és lágy nokedlitésztának kidolgoztam (igen, én kidolgozom a nokedlitésztát). A géppel még úgy-ahogy belekevertem a kenyérkockákat is, de a végén inkább spatulával dolgoztam össze.

Kapott még egy nagy csokor petrezselyemlevelet is apróra vágva.

A gombócokat forrásban lévõ vízbe szaggattam két kanállal. Láttam a múltkor, hogyan készíti egy cseh szakács az õ gombócukat, gondoltam kipróbálom a kétkanalas módszert. Semmivel sem lett szebb a gombóc, mintha csak úgy kanalanként beleszaggatnám, de az igaz, hogy nem lógtak róla vékony tésztaszálak. A technikát fotózni nem tudtam, mert csak két kezem van (de majd a következõ életemben!) Lényege, hogy a két kanalat belemártjuk a forró vízbe, az egyikkel kimerünk egy adagot a tésztából, majd a másik kanállal megforgatjuk a kimert tésztát - legömbölyítendõ a gombócot. Talán, ha sűrűbb lenne a tészta, akkor lehetne így gömbölygetni ...

Egy üvegtálba mertem ki a megfõtteket, és apró vajdarabkákkal szórtam meg, hogy ne ragadjanak össze, nomeg a vaj nagyon jó extra ízt ad hozzá.

Eljött az ideje a tálalásnak.

Ellenõrzésként kóstoltam a mártást, és hirtelen bevillant, hogy talán az Ínyesmesternél olvastam: "adjunk egy kis pirosat hozzá". Nosza kis keresés, és egy szép, kevés cukorral készült ribizlilekvárra találtam. Elõször próba egy kisebb adagon. Remek!

Akkor a nagyobb adagba is belekeverek vagy 2 decinyit a lekvárból. Ez volt az utolsó csavar.

Nagykosárba tettem mindent, mint Piroska és átvittem a szomszédba.

Azt mondták, ezentúl az egészet nekem kell fõznöm :)