Nem kell bolondnak nézni, és nem is a poszthiány okozza, hogy posztot készítettem egy ennyire egyszerû ételbõl. A nagy ünnepek alatt gyomrunk kitágult, derékszíjunkat is ki kellett engedni és kívánunk kiadósabb reggeliket.
A tökéletes lágytojás reggeli ritkán sikerül. Elõször is idõ kell hozzá. No nem a fõzéshez, hanem a tisztességes fogyasztásához. Ez persze elvileg minden reggelire igaz: ha teheted, szép komótosan reggelizz, szebben fog a napod indulni, igérem!
Általában akkor támad fel a tojás éhségem, amikor a zsomporban már csak 5-6 tojás van, és a piacnap még távol a jövõben. Nem baj, ha sütni kell, majd lemegyek a bótba bolti tojásért. A zsompor a kistermelõi piac tojásait védi, ami XL-es méretû (70 gramm körüliek), és tényleg friss. Igaz, csak 2-es kódú, de akkoris!!!
Alapelvem, hogy háromnál kevesebb tojás az nem tojás (lásd még az 1 sör kategóriát). Valahol olvastam is, hogy annyi kell egyszerre, hogy garantált legyen az eperohamod, ha az nem bírja ...
Az évtizedek - sõt mondhatnék évszázadokat is, hiszen már a másodikat nyûvöm - alatt megtaláltam a számomra üdvözítõ lágytojás készítési módszert: egy akkora lábaskába, amiben kényelmesen elfér, beleteszem a három tojást és annyi hidegvízzel öntöm fel, hogy ellepje. Felrakom a tûzre, és a felforrástól számított 90 másodercig forralom. Ekkor nyakonöntöm hideg vízzel, hogy a tojások ne keményedjenek tovább.
Innentõl kettéválnak a további akciók, attól függõen, hogy miként kívánom megenni:
Fotókkal nem illusztrált módszer, amikor pohárból fogyasztom.
Egy cserépbögrét megtöltök forró vízzel (a mikróban is melegítem néha). Kiöntöm belõle a vizet, amikor a tojások megfõttek. Belészelek egy darab vajat és beleteszem az első lágytojást (valahogy belekanalazom a héjából). Sózom, borsozom. Újabb adag vaj, tojás, só bors. Itt el szoktam tûnõdni, hogy nem túl sok-e a jóból, de azért belemegy a harmadik darab vaj is az utolsó tojáshoz. Jól felkeverem és puha fehérkenyeret aprítok bele, úgy kanalazom ki (régen ropogós kiflit ettem vele). Azért ez egy gyorsabb módszer. Ráadásul néha egyszerûen kiiszom a pohárból, ha sietek :)
Az alábbi fogyasztás nem igényel poharat, viszont szigorú kritérium, hogy rendesen megterítsek magamnak, vajas(!) kenyeret kenjek, zöldpaprikát, sót, borsdarálót készítsek a tányér mellé. Sajnos mostanság a fehérkenyeret ritkábban eszem, de jó ez a barna is, viszont egy parenyica is elfért a deszkán kiegészítõnek.
A tojás a tojástartóba a hegyes felivel lefelé kerül, mert én Blefuscu országának vagyok a polgára akik a tojást a laposabbik felén kezdi meg. Hogy miért? Hát ott levegõbuborék van a héj alatt és így könnyeb eltávolítani a felesleget!
Meg is kezdtem az elsõt. Ilyenkor persze mindig izgulok, hogy elég lágy marad-e a tojás. Nincs elszomorítóbb, mint egy keményedni kezdõ sárgája. Gyorsan megsóztam, borsoztam a fehérjét, és már közelg is a kanál a kóstoláshoz.
Ez valami felséges! pont annyira fõtt meg, hogy még egy kis nyers fehérje is maradt!
Elfogyott hát az elsõ tojás. Innentõl már nyugodtabban haladtam. Kényelmesen felvágtam némi parenyicát és a bogyiszlóiból is karikáztam magamnak.
Az én izlésemnek tökéletes lágytojás:
Már csak az utolsó maradt, a zöldpaprika kellemes csípést hátrahagyva számban elfogyott. Kenyerem is csak éppen hogy jutott hozzá.
Fantasztikus reggeli - egy pohár frissen facsart almalével koronáztam.
