Az úgy kezdõdött, hogy volt egy nagy mártogatós tál, de csak a zöldségek kis része fogyott el.
Amúgy is ettem volna egy jó zöldséglevest, gondoltam felhasználom a maradékot. Rémlett, hogy a gyerekek mennyire utálták az USA-ban a Progresso Minestrone Soup-ot (mondjuk mi se nagyon lelkesedtünk érte, kétszer próbáltuk csak: elõször és utoljára). Érdekes módon még felnõtt fejjel is rossz róla az emlékük, pedig csak egyszer melegítettünk nekik (konzerv volt az istenátka). Amúgy ez nem is fontos, hiszen főleg magunknak készült a leves.
Persze a mártogatósban nem szerepel az összes zöldség, amit bele lehet ebbe a gazdag olasz zöldséglevesbe fõzni, ezért még egy részét összeszedtem.
- sárgarépa
- petrezselyem
- karfiol
- zöldpaprika
- paradicsom
- karalábé
- zeller
- hagyma
- póréhagyma
- kelkáposztalevél
- petrezselyemzöld
- 1 szál kakukkfû
- fûszeres kacsazsír vagy oliva olaj
- 5 libaszív és
- egy adag alaplé a hûtõbõl
Elõször a pórét szeleteltem vékonyra és rádobtam 1 ek kacsazsírra. Felkockáztam a vereshagymát is és a póré után küldtem.
A libaszívet apróra kockáztam és azt is a párolódó hagyma közé tettem, majd lefedtem az egészet.
Amíg a fazék dolgozott, én sem lazsáltam. Az összes lassabban megfõvõ zöldséget apróra vagdostam, és az is a fazékban végezte.
Ezután nyertem kis idõt, míg a sárgarépát felvághattam, a zöldpaprikát is szétszabdaltam, karfiolt rózsákra szedtem és a petrezselyemzöldet is összekötöztem. A paradicsom héjját gázláng felett megpirítottam, hogy könnyebben tudjam meghámozni.
A karfiol és a kel kivételével ezeket is a fazékba tettem (kb 20 perc telt el az utolsó fazék nyitogatás óta).
Alaposan megpirítottam az egészet, majd beledobtam az alaplevet még darabokban. Ráér a fazékban elolvadni.
Tíz perc és szépen összeért a sûrû lében az eddigi zöldségadag.
Szerencsére a karfiol és a kelkáposzta már elõ volt készítve, igy azt is hozzáadhattam a leveshez.
Felöntöttem forró vízzel mintegy 3 literre a fazekat, beletettem a kakukkfû ágat és egy nagyot forraltam rajta.
Ellentétben az eredeti minestronéval, én nem tettem bele se tésztát, se parmezán (volt viszont benne libaszív és csontlé).
Eléggé megéheztem már, hogy még rendesen meg sem terítettem magamnak.
Kicsit sokkoló volt a leves, lévén a zöldpaprika rettenetesen csípõs volt, de túléltem :)
Azóta ettünk még belőle és egy pici parmezánt érdemes volt hozzáadni. Tésztát továbbra sem tettem bele.