Iskembe

A minap egy tőlünk ajánlatot kérő cég honlapját böngészgetve az alábbi fül ütötte meg a szememet:

„Török receptek”

Lévén a cég egy török-magyar, élelmiszeripari berendezéseket, segédanyagokat és fűszereket forgalmazó vállalkozás, ez nem olyan nagy csoda, de azért nem mindennapi, hogy egy beszerző, két ipari grillsütő vásárlása között átböngészi az işkembe (pacalbecsinált csicseriborsóval) receptjét. Életszagú, mi?

 Mondjuk én átböngésztem, pedig nem is vagyok beszerző.

Ismeretségem a pacallal nem túl régi keletű. Húszéves koromig azt hittem, a „pacal” csak egy hangulatfestő szó a tohonya, kövér ember szinonimája némiképp. Istenem, a hiánygazdaság gyermeke vagyok. (Kohócivadék, ahogy a feleségem szokta mondani, bár fogalmam sincs, a „kohóc” mit jelenthet.)

Szóval mintegy harminc éve, a fővárosba kerülvén kinyílt előttem a világ, csóró főiskolásként (Figyelem: kohóc…) elkezdtem az olcsó pacalozó helyek vadászatát, értékelését és rangsorolását. Bízvást állíthatom, a pesti és Pest környéki olcsó kifőzdék tekintetében egyetemi katedrát nyithattunk volna. A pacalt viszont sokáig csak mint pörköltöt ismertem. Ettem ugyan egyszer rántott pacalt Nagyrédén az autós bisztróban, de az nem hagyott mély nyomokat az emlékezetemben.

Aztán, később, erdélyi ismerősök, barátok megjelenésével ismeretséget kötöttem a pacallevessel (ciorba de burta) is, ami szintén nem volt a gasztronómia csúcsa, de tagadhatatlanul szélesítette ismereteim tárházát e tárgyban.

És most az işkembe.

A pacalt a szokásos módon tisztítjuk, hideg vizet öntünk rá, felforraljuk, 15 percig főzzük, majd csíkozzuk. Ezután 2 órát főzzük sóval, 15 szem borssal, 2 babérlevéllel és egy citrom reszelt héjával annyi vízben, hogy jól ellepje. Ha puha, hozzáadunk egy doboz csicseriborsó konzervet, 2 gerezd zúzott fokhagymát és még negyedórát főzzük.

Egy fej vöröshagymát és két gerezd fokhagymát apróra vágunk, és némi olajon megpirítjuk, majd a citrom levével együtt a csicseriborsós pacalhoz adjuk.                                                                                                           És kész is.

Nem lett különösebben finom, bár érdekes és tartalmas levesféle. És itt jött az isteni szikra, az újító szellem!  Mi lenne, ha kombinálnám a pacallevessel? Gyorsan elkevertem két tojás sárgáját egy deci főzőtejszínnel, még két gerezd zúzott fokhagymával, egy újabb citrom levével és egy marék apróra vágott petrezselyemmel és belezúdítottam a pacalba. Egyet rottyant, és ismét elkészült az új üstökös a gasztronómia egén, az  işkembe ciorba de burta, azaz a csicseriborsós pacalleves.

Sűrű, testes, egyszersmind selymesen harmonikus egytálétel, a nyirkos őszi esték pompás kísérője.

A szomszédok azt mondták, védessem le, de én inkább megettem.

A recept meg itt van, próbáljátok ki.