A tojásboltban 17 forint a jércetojás, amit pikoló tojásnak hívnak ott. Soha nem vettem, mivel a Ft/kg ár az L-es tojás esetében a legkedvezőbb, inkább azt preferálom. Kistesó a napokban említette, hogy a kolleginája 15-ért árulja a pikolót. Nosza, mondtam, hozz vagy harmincat, valamire csak jó lesz. Hozott is pár napra rá, aranyos apróságok, jól mutattak a tartóban.
Pista bácsi hétfőn jött megnézni a mosógép-csatlakozót.
- Na komám – mondta, - ez nem onnan csöpög, hanem a flexibilis csőből, de én a helyedben máris elzárnám a főcsapot, mert ez bármikor eldurranhat.
Osztottunk-szoroztunk, megállapodtunk szerda reggel kilenc órában. Két napig úgy használtuk a meleg vizet, hogy amikor kellett kinyitottam a vízóránál, utána meg gyorsan zártam is.
A megbeszélt időben be is futott, nekiállt szétszedni. Behasalt a mosdókagyló alá, és percekig kacagott és káromkodott felváltva. Az egymást követő, nem éppen szakértő módon végrehajtott gányolások következtében csövön egy pipa-könyökcső-sarokcsap-golyóscsap-T-elosztó dzsungel volt. Aki csak hozzányúlt, szerelt még hozzá valamit.
- Ez ki csinálta?
Volt hozzá valami közöm, de gyorsan a sógoromra kentem az egészet.
Sóhajtott egy nagyot, aztán hozzáfogott. A flexibilis cső az első érintésre tőből eltört, mint a ropi. Leemeltük a mosdókagylót, kivittük a konyhába az asztalra. A csaptelepből egy határozott tekerésre kitörött a tőcsavar.
- No, akkor mehetünk a szerelvényboltba – közölte Pista bácsi.
Mentünk. 26K volt az összes anyag. Aztán leszedtük a vastelepet a cső végéről. Szinte nem is volt rárohadva. A csőfogó csaknem elhajlott ahogy ellent tartottam a másik szerszámon hintázó szakinak. A nettó 34 fokban folyt a levünk mindenhol, tekintve, hogy a fürdő a lakás leghuzatmentesebb helyisége. Három óra alatt minden a helyén, sehol csöpögés, a kagyló alatt három csap, és slussz. 8 K munkadíj, elég baráti, főleg, hogy olyan emberről van szó, akivel nap, mint nap találkozom, nem tud elsunnyogni, ha valami gubanc van.
- Na – mondtam, - akkor most mehetünk Csabához, egy jó hideg sörre.
Isszuk a sört, beszélgetünk. Kajáról persze, mi másról? Éppenséggel a szűrőbetétes sarokcsapról is dumálhatnánk, de ahhoz én nem tudok hozzászólni.
Azt mondja nekem: - Tudod-e komám, hogy mi nagyon finom? A kovászos uborka levében főtt tojás.
- Csakugyan?
- Persze, megfőzöd keményre, aztán hagyod a lében kihűlni.
- Látod éppen most kaptam egy rakás jércetojást, kipróbálom, hogy milyen.
Fogtam este öt apróságot, felöntöttem uborkalével, aztán főztem vagy negyedórát. Mikor kihűlt, betettem a hűtőbe reggelig.
A pucolás remek reggeli elfoglaltságnak bizonyult, a héj frankón rágyógyult a tojásra. Csendben nyeltem a nyálam, nem akartam a lakótelepet tojáshámozó-üvöltéssel ébreszteni.
Végül is nem lett rossz, bár én kicsit markánsabb ízre számítottam. Legközelebb talán meghámozva teszem a lébe egy éjszakára a kemény tojást.
