Szeptember-októberben megjöttek az esők, és a galambbegy saláta kikelt. Először csak két kicsiny sziklevele volt, aztán növesztett két igazit, majd még kettőt és megint kettőt. Reggelente egyre gyakrabban borította dér az apró leveleket, szépen eltette magát télire.
Február végéig aludt, nem volt még nagy meleg, de már érződött a tavasz a levegőben. Aztán egy szép napon elkezdett szállingózni a hó. A márciusi télben egyre csak szakadt, aztán a szél is elkezdte hordani.
- Mi a fene, elnéztem volna a naptárat? - gondolta, felnézett a kakukk(os) órára, de nem látta sehol. - Na szépen vagyunk, elcsórta valaki. Nagyszerű környékre kerültem – dohogta. Vállat vont, aztán fejére húzta a (hó)paplant, és már durmolt is.
Hideg zuhanyra ébredt.
- Melyik állat volt? Nem tudnál finomabban ébreszteni? - Duzzogva összekucorodott a szakadó esőben, és tövig ázva, vacogva várta a jobb időt
Egy reggel aztán elállt az eső, és nemsokára meghallotta a metszőolló csattogását is. Nagyot nyújtózott – nagyon ideje volt már – sóhajtott, aztán nyújtózott tovább.
A nedves földben és az egyre melegebb napsütésben gyorsan növekedett, hamarosan kezdett szűk lenni a hely, összeért a szomszédokkal.
- Hallja-e kolléga? Muszáj rám tehénkedni?
- Maga dumál? Akkorákat fotoszintetizál, hogy majd kifordul a klorofilom.
Aztán, egyszer csak tompán döngő léptek verték fel a kert csendjét. A gazda hajlongva rótta a kertet, egyik kezében kosár, a másikban kés. A léptek egyre közeledtek, és a saláta testébe belehasított a hideg acél.
- Mit művel? Gyilkos! Gyilkos! - Aléltan hullott a kosárba a többiek közé.
Az asztalra terített újságra borították, éppen a tavaszi hófúvásról szóló cikkre. Ráncos, kérges, mégis gyengéd kéz vette fel.
- Jaj, de jó – gondolta, aztán ismét belehasított a fájdalom. A gyengéd kéz leszakította az alsó, kicsit bár barnult, de azért így is kedves leveleit, majd ismét belevágott a kés, és a maradék gyökerét is lemetszette.
A tortúra nem ért véget, a vízpróbával folytatódott a gyötrelem. Belenyomták a jéghideg vízbe, újra, és újra. Csodák csodájára ettől mégis kicsit feléledt. Aztán megint beleszórták valami különös szerkezetbe, és elkezdett vele forogni a világ. Forgott egyre gyorsabban, hozzápréselődött a többiekhez.
- Könyörgöm, hagyják abba, - nyüszítette magában – mindjárt kidobom a pétisót.
Végül leöntötték valami fehér trutymóval, ami kíméletlenül csípte-marta az egész testét.
Már halott volt, mikor a gazda beledöfte a villát, a szájába tette, majd utánalapátolt némi tojásos nokedlit.
Öntet:
- Natúr joghurt
- só
- citromlé
- őrölt fehér bors
Ezt az öntetet lehet fűszerezni apróra vágott mogyoróhagymával, snidlinggel vagy fokhagymával is, de a madársaláta finom ízét elnyomnák a markáns fűszerek.
Egy könnyű reggeli is lehet, pár szelet rozskenyérrel.
