Csák Máténak három fia volt, két törvényes, és egy törvénytelen. A két törvényes Chuck Berry és Chuck Norris, a törvénytelen Nemcsák Károly volt.
A Csáky töltött rostélyost Csáky Sándor szakács alkotta meg. A séf az újmátrafüredi Szontagh-Palace Szanatórium, a margitszigeti Nagyszálló, majd a Margaréta és Dália szállodák, valamint a Piccadilly étterem főszakácsa volt. Közben – nem mellesleg – megírta a huszadik század szakácsművészetéről szóló könyvet.
Szeretem a Csáky rostélyost. Sajnos a csumiban elég vacakul készítik, de amúgy sem ehetnék marhahúst. Voltaképpen az elcsépelt „főzni szívvel, lélekkel” hiányzik. A halászlét sűrítményből hígítják, a patkót gőzös sütőben párolják hozzá. A Csáky rostélyost sem a pörköltszaftban párolják készre, azt a tálaláskor löttyintik a sápadt nokedli mellé.
Na, gondoltam, összehozok valamit csirkemellből.
Az elkészítés eléggé macerás volt, főleg, hogy ez ügyben magam is mindent megtettem.
Hozzávalók:
4 csirkemellfilé
A töltelékhez:
40 dkg lecsó
5 tojás
A mártáshoz:
1 TV paprika
1 kápia paprika
2 nagy fej vöröshagyma
házi paradicsomlé, vagy némi sűrített paradicsom
2 gerezd fokhagyma
pirospaprika
só
bors
zsír vagy olaj
450 g tejföl
A mártást előző nap készítettem el, csak a tejfölt adtam hozzá másnap. Éppen akadt pár hagyma – lila és veres vegyesen – amelyik megérezte a tavasz közeledtét, és hajtásnak indult, ezekből pucoltam meg néhányat. A felaprított hagymát némi forró zsíron, kevés só hozzáadásával megdinszteltem. Hozzáadtam a laskára vágott paprikát, és kicsit azt is megpároltam. A tűzről félrehúzva megszórtam pirospaprikával, majd vízzel és paradicsomlével felöntöttem. Apróra vágott fokhagymával és borssal fűszereztem, és fedő alatt puhára pároltam. Mikor teljesen megpuhult, szitán áttörtem, és lehűtve eltettem a hűtőbe. A lefagyasztott lecsót elővettem, hogy másnapra kiolvadjon.
Másnap elsőként a tölteléket készítettem el. A kiolvadt lecsót serpenyőben felforrósítottam, a tojásokat kevés sóval felvertem, és hozzáöntöttem, folyamatosan kevergetve teljesen megsütöttem.
A csirkemell-filékről lemetszettem azt a kis belső darabot, majd a nagyobb részt lapjára kettévágtam, és megsóztam. A szeleteket műanyag fólia alatt kiklopfoltam, megtöltöttem a lecsóval, majd feltekertem, és hústűvel összetűztem. Mint kiderült, ilyen formán nem lehet akkorára kiverni a csirkemellet, hogy rendesen meg lehessen tölteni. A további darabokat egy éles késsel óvatosan bevágtam, úgy, hogy egy nagyobb szeletre nyíljon szét. Ügyelnem kellett arra, hogy lehetőleg ne lukadjon ki a hús. Az így kapott darabokat aztán elég volt fólia alatt kicsit megütögetni, hogy jókora, tölthető szeletet kapjak. Az eredménytől felbátorodva, a végén a belső szeleteket is szétnyitottam, és megtöltöttem, igaz, azokhoz több hústű kellett. A lecsó végül kicsit soknak bizonyult, kb. egyötöde megmaradt másnap reggelire.
A megtöltött húsokat kevés zsíron elősütöttem, és egy tepsiben szépen glédába rendeztem.
A mártást felforraltam, és belekevertem a tejfölt. Kicsit híg lett, de nem akartam semmiféle sűrítőanyagot használni. A kész kencét ráöntöttem a húsokra, és a sütőben kettes fokozaton másfél órát pároltam. A csirkehús ugyan nem igényel ilyen hosszú sütést, de a szósz ezalatt szépen besűrűsödött.
Nokedlivel tálaltam, és nagyon beettem.
