Szójapörkölt, szójakolbász, szójafasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam! Hofi Gézának nem (sem) ízlett. Volt szerencsém az életben is találkozni vele, nem volt az a szóján nőtt alkat.
A kilencvenes évek elején – nagyjából a biogilisztával egy időben - divatba jött az „egészségtudatos életmód”. Gombamód terjedtek a különféle iskolák tanításai, szervezték ezerrel a kurzusokat, az egészség önjelölt apostolai terjesztették az igét. Kitört a koleszterin-hisztéria, talpreflexológus gyömöszölte a lábakat, apukapunktúrára járt, aki kicsit is adott magára, a szovjet utódállamokból megérkezett a sámánok és mindenféle látók első serege, éppen csak Kuda Bux nem látogatott hozzánk. Előléptek a homályból a hazai feltalálók is: Béres József, Kovács Ádám, hogy aztán a minálunk szokásos kálvária keretében gyalázzák, vagy éppen egekig magasztalják őket. Szerencse, hogy az Internet még gyermekcipőben járt akkoriban, azzal lett volna csak igazi a kalamajka.
Ekkoriban kerültek a boltba az első extrudált szója-készítmények, volt kocka, granulátum, még szelet is. Én is kipróbáltam őket, a szelet jókora kudarc volt, a granulátumból készült pár bolognai, és sütni való kolbászt is töltöttünk belőle, ami kicsit macerás volt, tekintve, hogy a töltőből az Istenért nem akart kijönni, ezért kézzel kellett belegyömöszölni a bélbe. A kocka viszont nagyon bejött, amolyan brassói-félét főztem belőle leginkább.
A közelmúltban nyílt egy „biobolt” közelben, vettem egy zacskó szójakockát, gondoltam nosztalgiázom egyet. Nem a köszvény miatti diétát akartam változatossá tenni vele, egyrészt, mert a szója sem ajánlott, másrészt még a nyavalya kitörése előtt szereztem be.
Az előkészítést előző nap kezdtem. A szójakockát egy tálba öntöttem, és hozzákevertem a száraz fűszereket. A szójának szinte semmi íze nincs, bátran fűszerezhetjük kedvünk szerint, ízesíthetjük akár pöcögemaggal, görögszénával, vagy annak híján, frissen kaszált lóherével is. Én őrölt fekete borsot, egy teáskanál csípős curryt, majoránnát, pár összeroppantott borókabogyót, szegfűborsot, babérlevelet és szerecsendiót tettem bele.
Kb. másfélszeres mennyiségű vizet forraltam, beletettem egy evőkanál ételízesítőt, és leöntöttem vele a kockákat. Egy éjszakát hagytam állni, közben többször átkevertem.
Másnap két jó fej vöröshagymát kevés olajon megpirítottam, mikor aranysárga lett, a tűzről félrehúzva beleszórtam egy kis pirospaprikát, majd felöntöttem némi áztatólével. Visszatéve a tűzre kortynyi paradicsomlével és édes valamint házi csípős paprikakrémmel ízesítettem, majd levestül beleöntöttem a szójakockát.
Egy fej fokhagymát belezúztam, sóztam, majd fedő alatt gyakran kevergetve megpároltam. Mikor a szójakocka már majdnem megpuhult, levettem a fedőt, és amennyire csak lehetett, kipárologtattam a levét.
Másfél kiló krumplit felkockáztam, és bő olajban kisütöttem.
A krumplit hozzákevertem a szójához, kicsit hagytam, hogy felszívja a maradék szaftot, és tálaltam.
Azt már előre sejtem, hogy ezért a posztért kapok majd hideget-meleget. A brassói-szerű azért három evésre elfogyott, és a hasam is alig csikart.
