Túl korán vetettem el az őszi spenótot, és ahelyett, hogy terebélyesedett volna, nekiindult felmagzani. Ezt nem lehet ennyiben hagyni, betakarítottam az egészet (lett is vagy 40 deka), hogy majd kisebbik leányom készít belőle valamit.
Három napig vártam, de semmi sem történt. Gondoltuk hát, hogy elkészítjuk a feleségem kedvenc spenót pestóját.

Felajánlottam, hogy megcsinálom, míg dolgozik - akkor tudok posztot írni belőle a blognak.  Ki is készítette a receptet, amit a Nosalty-ból  nyomtatott.
Nem én lennék, ha nem variálnám a receptet. Először is nem találtam a fenyőmagot. Küldtem is SMS-t a feleségnek, de szokás szerint semmi válasz. Találtam viszont Brazil diót, amit még a 90-es években hoztunk az USA-ból.

Ez egy fantasztikus dió fajta, vadon terem Brazíliában és rettenetesen kemény a héja. Jellemzően nem is tud kicsírázni, amig valami rágcsáló ki nem likasztja a héját, vagy több évtized alad az el nem korhad. Cserébe csíraképes marad sok-sok évig.
Elő a vízpumpafogót, mint kedvenc diótörőmet. Kb kétharmada már avas volt, de ami ép, az viszont fínom édes-olajos mag.
Megtisztítottam egy kicsike fokhagymafejet és lemostam-leszárítottam a spenótleveleket. Időközben befutott a feleségem, aki elárulta, hol a fenyőmag. A magokat egy serpenyőben kissé megpirítottam.

A recept szerint a spenótot le kell forrázni (fogalmam sincs miért), hát megtettem. Fel is aprítottam vagy 20 dekányit, rászórtam a recept szerinti parmezán sajtmennyiség felét.

Beletettem a mixerbe a brazil diót, kb 2 gerezdnyi fokhagymát és a parmezános spenótot. Kicsit összedaráltam, majd egy deci extra szűz olivát öntöttem utána és pépesre mixeltem.

A spenót másik felét parmezán nélkül és fél marék fenyőmaggal készítettem

Az őszinte kritikus szerint:
1-es változat:

•     nincs spenót íze,
•     túlteng a dió és
•     száraz a parmezántól.

2-es változat:

•     jobban érezni a spenótot, de még mindíg nem elég spenótos
•     továbbra is elég hóka a színe

Következtetés, és egyben a recept, ahogy el kellett volna készíteni (több spenótom nem volt, így próbálkozásra nem nyilt alkalom):
Összetevők:

• 20 dkg bébispenót (síma spenót épp olyan jó)
• 2 dkg fenyőmag vagy valamilyen olajos dió
• 1 dl oliva olaj (jó minőség itt fontos)
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors

A spenótot mossuk meg, majd csepegtessük le alaposan. Ha üde/roppanós, akkor a szára is maradhat, majd vágjuk fel kissebbre. A diófélét, ha kell, aprítsuk kisebb darabokra, majd egy száraz serpenyőben enyhén pirítsuk meg. Fokhagymát szintúgy tisztítsuk, daraboljuk. Botmixerrel vagy turmixban aprítsuk, az olaj hozzáöntésével pépesítsük. Annyi olajat öntsünk, hogy egy olajos pépet kapjunk, az ne váljon szét olajra és spenótra. Kevés borsot daráljunk bele, és izlés szerint sózzuk.

Főtt tésztával, vagy pirítóssal tálaljuk

Természetesen a fent elkészített pesto is ehető volt!

Update: Míg a pesto a hűtőben várta, hogy elfogyasszuk, kaptunk fél kiló újzélandi spenótot. Nem a kedvencem, egyszer termesztettem és két évig dolgoztam utána, hogy eltűnjon a veteményesből. Reménykedtünk, hátha fel lehet javítani a meglévő pestókat a friss spenóttal. Leszáraztuk, megmostuk, salátacentrifugában leszárítottuk és egy féldeci oliva olajon megpároltuk. további másfél deci olaj hozzáadásával a mixerben pépesítettük. Egy részével elkezdtük feljavítani a túl magos/parmezános pestóinkat, de nem sok siker koronázta a tevékenységet.

Így a maradék pépből teljes tejjel és kis zsemlével spenótfőzelék készült. Megettem 3 tükörtojással, mert éhes voltam, de ... szóval nem az igazi. A tükörtojás sem sikerült - ez a kerámia serpenyő egy humbug :(

Szerintem a gond nem is a recepttel, vagy a spenóttal, hanem az évszakkal volt! Tavasszal megbolondulunk a spenótért, annyit főzünk, hogy a végén a fülünkön jön ki - akár mirelitből is. Aztán nyáron, ősszel eszünkbe sem jut. Gyanítom, hogy a szervezetünk kéri azt tavasszal, mint első friss zöldséget, és később már nagyobb a választék. Ráadásul nyáron nem is kapni spenótot, mert hosszúnappalos növény, azonnal magbaszökken.