Vendégposzt - Mitzi von Küche
Nagymamám jó családból származott, édesapja a cár ezredese volt. A háború viharai szétszórták a szép családot, az apa Szibériába került, az ábrándos barna szemű fiatal lánynak pedig egyetem helyett munkába kellett állnia.
Itt találkozott egy magyar hadifogollyal (leendő nagyapámmal), akivel egymásba szerettek és összeházasodtak. Csak az 1920-as évek közepére térhetett vissza Magyarországra a kis család, édesanyám már itt született.
A képen a masnis kislány édesanyám.
Nagymamám mindig honvággyal gondolt vissza szülőhazájára, amit csak néha enyhített a levelezés néhány újra megtalált családtagjával, illetve ideszakadt orosz barátainak látogatása.
Ilyen látogatásokkor mindig valami orosz specialitást készített és mi gyerekek megilletődve hallgattuk az idegen nyelvű beszélgetést.
A háztartásunkat nagymamám vezette és gyakran került az asztalunkra orosz étel, vagy olyan, amit még odahaza szeretett meg. Kedvencünk, amit szezonban mindig nagyon vártunk, a rakott padlizsán volt.
Nagymama rakott padlizsánja igazából nem orosz étel - ő úgy emlékezett, délről származik a recept - de nagyon szívesen készítették, mint ahogy azóta mi is és vendégeink körében is mindig nagy sikert arat. Nem is hasonlít a rakott padlizsán néven idehaza futó ételekre, többek között azért sem, mert a miénkben nincs hús. Mi magában ettük, de a mai ’húsos’ világban újabban sült csirke vagy egyben sült karaj, esetleg grillezett tarjaszeletek mellé szoktam készíteni gazdag körítés gyanánt.
Rakott padlizsán:
Hozzávalók (6-7 főre):
1 kg sárgarépa (minél nagyobb), 80 dkg petrezselyemgyökér (minél vastagabb), 5 - 6 darab padlizsán (szép lila, fényes, nem túl nagy, nem túl puha), 1 kg paradicsom (jó érett, szabadföldi), só, liszt, étolaj.
Karikára vágjuk a megtisztított, megmosott gyökérzöldségeket (lehetőleg ferdén, hogy nagyobb felületük legyen) és olajon vegyesen megpirítjuk – papírtörlőre szedve félretesszük.
A megmosott padlizsánok szárát levágjuk, ujjnyi vastagra felkarikázzuk, lazán lisztbe mártjuk és étolajban szintén megpirítjuk, míg puha nem lesz. (Némi gyakorlattal lehet két serpenyőben is sütni, hogy időt spóroljunk.) Viszonylag sok olajat vesz fel sütés közben a padlizsán, ezért szintén papírtörlőkre tesszük, hogy felitassa az olajat.
Egy megfelelően nagy jénai tálba rétegezzük a következőképpen: alulra egy sor padlizsán, megsózzuk, rá egy réteg megpirított sárgarépa és petrezselyemgyökér vegyesen, kis só, majd egy réteg nyers paradicsomkarika, kis sózás. Ilyen sorrendben ismételjük, amíg van alapanyagunk, a tetejére paradicsomkarikák kerüljenek.
A sütés 180 fokra előmelegített sütőben, a jénai tálat fedővel (vagy alufóliával) lefedve történik kb. egy óra hosszat, majd a fedőt levéve még egy jó félórát. Ekkor már néha rá kell pillantani, jól összeállt-e. Ha finom illatok érezhetők a sütő felől, és a paradicsom már jól megsült (de még nem fekete…), akkor kész a rakott padlizsán.
Hangsúlyoznám, hogy semmilyen fűszerezést nem igényel az étel. A kitűnő ízharmóniát a pirított alapanyagok (különösen a sárgarépa) és a paradicsom együttes párolása-sütése hozza létre. Egyszer előfordult, hogy kevés időm lévén pirítás nélkül raktam bele a gyökérzöldségeket, sajnos, ekkor a végeredmény meg sem közelítette az eredeti recept zamatát. Tapasztalat: az időt rá kell szánnunk – az eredmény megéri!
A legutóbb készített rakott padlizsán folyamatábrái közül hiányzik a kész végeredmény, mert a társaság azon nyomban nekiesett és majdnem mind megették, csak a megmentett maradékot tudtam lefotózni (egyébként melegítve is isteni eledel.)
