Mert mi mindent másképp csinálunk :)

Ez adja a változatosságot az életünkben. Milyen unalmas lenne, ha egyformán főznénk?

Ezt a vegás szószt (itthon ez a becsületes beceneve) minden évben nagy mennyiségben készíti feleségem, és sokszor az általam főzött bolonyait javítjuk fel vele. Nagyon egyszerű a szósz, trükkök sincsenek a készítésénél.

A készítés elejéről lemaradt a fényképész egyéb elfoglaltságai miatt, de a végére befutott. Az alapanyag a helybéli piacról, és a kertünkből érkezett.

Hozzávalók egy 20 literes fazékhoz:

• 12-14 kg paradicsom. Legjobb, ha valamilyen húsos paradicsomot próbálsz beszerezni (Lucullus pl. az olaszok kedvence a szószhoz)
• 6 kg nagy vereshagyma (gyorsabb a pucolása)
• 1/2 kg bazsalikom (nem vicc, tényleg kiló a mértékegység)
• 1 bő liternyi oliva olaj (nem kell extra szűz, inkább extra light. Semmiképpen sem Pomace!)
• 5 fej fokhagyma
• 6 ágacska rozmaring
• só, feketebors

A hagymát aprítsd nagy kockákra (egy-két cm-es darabok a legjobbak), és tedd az olajba dinsztelni. A paradicsomot hámozd meg, nyomd ki a magos levét és kockázd szintén 2 cm-es kockákra. Ha némi lé benne marad, abból nem lesz semmi baj. A megtisztított fokhagymát zúzd össze, vagy fokhagymanyomón préseld át, és a felét tedd bele a dinsztelődő hagymába.

Ha a hagyma már kezd üvegesen áttetsző lenni, add hozzá a paradicsomot és a bazsalikom felét apróra metélve, mint a petrezselymet. Közepes lángon főzd kevergetve, míg úgy látod, hogy a paradicsom szépen megpuhult. Ekkor kell beledobni a rozmaringot, amit csak 5 percig főzz a lében és dobd ki belőle. Erős íz, módjával használd, mert elnyomja a friss paradicsom saját aromáját. Ekkor tedd bele a maradék aprított bazsalikomot és fokhagymát.

A háttérben egy 8 literes, az előtérben a 15 literes lábosunk van. Egy lábasba nem fért bele!

Készítsd az alaposan kimosott üvegeket a fazék mellé. Sok sok évvel ezelőtt felfedeztem, hogy a mosogatógép só betöltő tölcsére elsőosztályú segédeszköz az eltevésnél. A csőre még éppen belefér a kisebb befőttesüvegbe is és van három támaszkodó él, ami a széles üvegen is megül, így nem fröcsög, amikor belelapetoljuk a lekvárt/befőttet. Két éve felfedeztem, hogy a madaras hiperben már kifejezetten erre a célra árulnak ilyen spéci tölcséreket. Jellemző rám, hogy nem szabadalmaztattam az ötletet előbb :(

Hatosával töltöttük az üvegeket, rá a kupakot lazán és be a mikróba 2-3 percre. Ennyi idő pont elég, hogy az üvegen belül újra forralja az anyagot, a kupak alól a gőz kinyomja a fölös levegőt. Ekkor rászorítom a kupakot és fejreállítom az üvegeket.

Ez már az utolsó három üveg volt, azért nincs több a mikróban. Ha jól sikerült a forralás/lezárás, akkor a fejreállított üvegekben láthatóan ismét elkezd forrni az anyag. Ennek az az oka, hogy vákuum képződött az üvegben, amiben a víz forráspontja alacsonyabb.

Egy néhány a 32 üvegből, amennyi most lett. A háttérben mosolygó bazsalikom pedig a következő szószba kerül bele.

Ekkora mennyiségnél már megéri nyomtatni az öntapadó cimkéket, hogy az ínhüvelygyulladást elkerüljük.