Vendégposzt: Anica inkognitóban

„-   Anya, csinálsz olyat, tudod, amiben van hús, meg szaft és olyan kis pici kerek tészta?
-    Miiii???
-    Tudod, olyan kis pici és kerek…
-    Jaaaa, tarhonyáshús???
-    Igeeeen!!!!”
Na, ilyenkor, amikor a gyerekem kissé elhülyült állapotában próbálja meg elmondani, hogy mit is szeretne valójában. Néha elkeseredem azon, hogy miközben két és fél évesen már körmondatokban és választékosan beszélt, amióta iskolás, mintha leépülne. Végül csak kibogozzuk, activity nélkül is, hogy melyik ételt kívánta meg, úgyhogy a nehezén túlvagyunk, megfőzni meg csuklógyakorlat.
Szeretem a tarhonyát, sokakkal ellentétben. Mármint hogy sokan nem szeretik a tarhonyát. Nem pedig sokakat nem szeretek, a tarhonyát meg igen. Bár…ahogy telik az idő, egyre inkább meggyőződésem, hogy kevesen vagyunk a világban mi, helikopterek.
No, de maradjunk a tarhonyánál, akarom mondani: a témánál.
Sertéshúst felkockáztam, hagymán, egy paradicsommal és egy fél paprikával, sóval-borssal, kevés őrölt köménnyel fűszerezve pörköltöt főztem, majd egy másik edényben megpirítottam a tarhonyát, kevés zsiradékon. Hajdul kedvéért elmondom, hogy kivételesen egy nagyon konszolidált áron vásárolt olivaolajon, mert csak. Jobb kéz felől volt a napraforgóolaj, bal kéz felől az olivaolaj. A jobbkezem foglalt volt, mert már benne volt a fakanál, ezért balra nyúltam, olivát öntöttem. Ennyi, ennél többet a témáról nem kívánok mondani.

A tarhonyát sóztam, borsoztam, kevés vízzel felöntöttem, a pörkölt alól egy kis szaftot is öntöttem hozzá, félbevágott hagymát tettem bele. Félfővésben hozzákevertem a húskockákat, majd a tarhonyának olyan háromnegyedéig főtt állapotában lehúztam a lábast a tűzről, lefedtem és szárazdunsztba raktam.
Általában rizst is a dunsztolós módszerrel főzök, mert az edényben maradt gőzben pont annyira átpuhul a dunsztolódás közben, amennyire kell, és tutira nem lesz ragacsos, csirizes.

Nos, a tarhonyáshús egyszerű étel, viszont szeretjük. Igen, az enyém kissé fakónak tűnik, még mindig nem tanultam meg beállítani a fényképezőgépet, de higgyétek el, élőben tisztességes színe volt. Gondolom, ennek az ételnek is többféle változata és elkészítési módja lehetséges, nemcsak tájegységenként, de családonként is. A tiétek hogyan készül? Szabad-é valamivel megbolondítani, vagy elég az, ha üres a kamara, bolond a háziasszony, a parasztétket ellenben ne maceráljuk? :)