Szezon van, roskadoznak az őszibarackfáim. A fajtáját nem ismerem (bár 20 éve a kertemben van), én csak "fürdőkádas" baracknak hívom. Aki netán nem értené: csak kádban fogyasztható, annyi a leve! Ez a kedvenc fám! Fehér húsú a barack, kicsi cián ízzel, és korán - talán elsőnek - terem.

Persze mind le kell szedni (vagy fölszedni a földről, amint elkezd érni, különben a kutya, a hangyák és darazsak martaléka lesz). Hát a mai nap pont egy ilyen nap volt. Szerettem volna sziesztázni, de feleségem másként határozott a rekesznyi őszibarackkal. Na jó, legyen belőle kompót, azt mindig megesszük (különösen én). Felcipelem a rekeszt, bele a mosogatóba sok friss vízbe, had ázzon.

Ahhoz, hogy a barack szép szőke maradjon bizony citromsav kell. A citromot aranyárban mérik mostanság, hát ellopok 4 jégkockát a feleségem adagjából, hátha nem veszi észre!

Amikor olcsó volt a citrom, akkor több kilót kifacsartunk, és jégkockacsináló fóliában lefagyasztottuk. Mint látható, 4 kockát loptam csak el (a nylon zacskó bevonatot azért kidobtam róla), szóval egy szavatok sem lehet! Erre ráöntöttem 1 dl vizet is, hogy majd ebben forgatom a barackot.

Kezdetét vette a világ legunalmasabb munkája: barack magozás/hámozás. Nem kívánom senkinek, de a kompót KELL!

Két óra múlva befut feleségem is egy további rekesz barackkal (ráadásul egy másik fajta is van benne), amit nem kértem, dehát itt van - be kell főzni! Bizisten, kivágom ezeket a fákat jövőre!!! Szerencsére beszáll a hámozásba, gyorsíthatunk.

Ennyire szép szőke lett a barack a citrom használatával. Egyetlen szem nem barnult meg az oxigén hatására!

Kész a hámozás, már látni sem bírom a barackot. Bele is passzírozom sterilizált üvegekbe az egész bagázst:

A citromos lét további 2 liter vízzel felöntöttük és cukorral édesítve sziruppá föztük. Ekkor persze a szokásos csata: mennyi cukrot tegyünk bele. Ha rá hallgatnék, nemhogy nem tennénk bele cukrot, de ki kellene találnom valami szuper cukorkivonó módszert is! A gugli szerint 5kg gyümölcshöz 1 kg cukor kell. Ez még nekem is soknak tűnt, hát kiegyeztünk 75 dkg cukorral 10 kg barackhoz. Aztán persze majd a természet eldönti, elég lett-e a tartósításhoz, mivel se szalicil, se nátrium benzoát, se semmi nem került bele. Rotyog a szirup, megy is tölcséren az üvegekbe:

Ennyi üveg várja a szirupot, hát töltsük bele:

Most ezt a rengeteg üveget ki kellene dunsztolni. Klasszikus módszer kompóthoz a vizes dunszt volna, de arra már nem is emlékszem, hogy működik. Van viszont mikróm (amit pont egy ilyen befőzés eredményeképpen cserélnem kellett), ahol remekül elkészíthető bármilyen lekvár, kompót, savanyúság. Csak egy dologra ügyeljünk: nem szabad a mikrót túlterhelni! Maximum 15 perc mehet egy huzamban, azután kell vagy 5-10 perc pihenő neki is!

Ez nem az összes üveg, még 2 megy be, hogy a szép arányos 7 üveg/mikró összejöjjön. Gondolom néhányotok rosszul lett a fémkupakok láttán ... Én mindig ráteszem az üvegre, így lesz igazán steril a befőtt! Nem akarom részletezni a tudományt a dolog megett, csak annyit, hogy a kupak nem rövidrezárt hurok, így nem is égeti le a mikrót!

Mivel a barack hideg volt, elég sok idő kellett, míg felforrt a szirup. Ez a 7 darab 0,75-ös üvegre 15 perc volt most. Persze ki fog futni. Olyan nincs, hogy a kompót ne fusson ki, és ne kelljen az üveget lemosni, mikrót takarítani, ha kész! Node aludt Murphy valaha is?

Mikor már felforr a mikróban (buborék emelkednek és a tálcán megjelenik a kompótlé), akkor a kupakot rászorítjuk, majd az üvegeket fejreállítjuk. Ez egy relatíve új dolog: a forró lén keresztülbuborékoló levegő sterilizálódik, nincs vele több dolog (pedig ezt már száz évvel ezelőtt is tudtuk, csak nem volt fémkupak, a celofán meg átázott volna:)!

Én teljesen leszoktam a dunsztolásról, ezért az üvegek egy alapos öblítés után mehetnek a kamrába. (Felcimkézni ne felejtsük el, fél év múlva halvány segéd dunsztunk nem lesz, mikor mit tettünk az üvegbe!)