Szól a feleségem, hogy vendégeket hívott másnapra és sütögessek már valamit (vagyis szeretne valami grillezett ételt enni :). Sok töprengés után ismét a varázslatos mélyhűtőhöz folyamodtam, amiben mindig találok valamit.

Ezúttal egy szépen tisztított kapirgálós csirkét leltem. Úgy havonta hoz a szomszédasszony, és hálásak vagyunk érte, mert nagyságrendekkel finomabb, mint a bolti baromfi. Olyankor megtisztítom, leszedem az aprólékot (lábak, zuza, szív, máj, nyak - ha szétbontom, akkor a szárnyak is), amit külön lefagyasztok levesnek. Ha szétbontom, akkor külön kerül a comb és a mell, a hátából és a mellcsontból pedig azonnal főzök egy levest (vagy az is megy az aprólékos zacskóba).

Nem szégyellem bevallani, láttam PA posztját az ő grillcsirkéjéről, és megihletett a lapított csirke.

Részletesen megmutatom képekben, hogy készült az étel. Szöveg csak minimális lesz az érthetőség kedvéért. A képek most is nagyíthatók másik ablakban, ha ráklikkelnek.

Mint látható, szép nagy felületet kapunk, ami biztos jó sok füstöt felvesz majd a tűzön. Addig is megszórtam SOK durva sóval (igen, én besózom a madarat előre), reszeltem rá lehelletnyi szerecsendiót és borsot, majd meghintettem kevéske majorannával és rengeteg apróra vágott rozmaringgal. A csirek ezek után elment pihenőre pár órára egy zacskóban.

Amíg a csibe lazsált, addig begyújtottam a grillt egy kedvenc készülékemmel, a kéménnyel. Ezt még akkor hoztam az USA-ból, amikor itthon nem ismerték. Később a bádogossal csináltattam egyet, de az nem lett jó (túl magasra terveztem, így nehézkes volt a kezelése). Mot már kapható több féle minőségben is. Célszerű jobb minőséget venni, mert az izzó faszén akár meg is tudná olvasztani a gyengébb árut, no meg a kezünket is megégethetjük, ha gagyi a foggantyúja.

Belecsipegettem az előző grillezésről maradt faszenet a kémény aljába, majd feltöltöttem relatíve nagyobb darabokkal a friss szénből. A kémény nem szereti a szénport, mert nem lesz huzatja, ezért azt mindig darabos szénnel töltsük. Az alján látható szellőzőnyílások akkora szabad teret takarnak a rács alatt, amibe 2 újságpapírt összegyűrve be lehet tenni. Annyi pont elegendő is a faszén begyújtásához. Amikor már a tetején látszik a parázs és lángocskák, akkor kell belefordítani a grillbe, annak is csak az egyik oldalára. Ez általában 15 perc után esedékes. Megszórtam további szenekkel, amibe már mehet a poros szén is:

Általában olyan dolgokat grillezek, amik csak kevés időt töltenek közvetlenül a parázs felett, inkább a rács másik oldalán izzadnak/füstölődnek a rátett félgömb tető alatt. Amig a szén beizzott, előkészítettem a sütnivaló zöldséget körítésnek:

Krumplit mindig készítek - most éppen parázsburgonyából (apró ujkrumpli). Lehet alufólia csomagolás nélkül is, de akkor a héja nekem mindig megég. Volt egy pár szem gombám is a hütttőben (ugye milyen csodás egy terülj-terülj szekrényem van?), valamint kettévágtam 3 közepes hagymát is. A cukkínit kivételesen keresztbe szeleteltem és besóztam. A krumpli kivételével csöpp világos szójaszószt spricceltem a zöldségekre. Mivel nem mindenki lelkesedik a grillezett zöldségekért, egy kis uborkasalátát is összecsaptam a kertben szedett uborkából.

Most végre precízen ki is mértem a saláta levét:

• 1 ek 20%-os ecet
• 1 púpozott ek cukor
• 20 ek víz.

A sót a besózott uborka leve egy részének meghagyásával adtam a salátaléhez.

Mire a parázs már látszott, az egész hóbelevancont rátettem a rácsra, és lefedtem. A szellőzőt kicsire nyitottam, mert nem égettett zöldségekre vágytam:

Mire apránként kisültek a zöldségek, hozhattam a madarat a rácsra. A parázs most már nagyobb volt, ezért egy kis fóliával árnyékoltam a csirke tűz felöli oldalát, hogy ne égjen meg.

Mikor a melle közepe elérte a 74 fokot, (az a villa a 2. képen egy hőmérő is egyben), kivettem az alufóliát és megfordítottam a madarat, hogy a bőre egy kis közvetlen sugárzó hőben részesüljön. A 4. képen szép parazsat láthatunk, és a csirke ismét a hasán, de már csak 2 percig.

Míg a madár napozott, felvágtam a snidlinget a tejfölhöz, amivel a krumplit tesszük gazdagabbá.

Cukkíni tálalása ügyében meggondoltam magam, és mindent egy szép tálra helyeztem. Az én adagom az egyik comb volt (és később a háta fele, meg egy szárny is :)

A vacsorához feleségem még sütött meggyes és túrós rétest, hogy az édesszájúak se maradjanak hoppon.

Az egész vacsora elkészítése kb 4 órába telt.

És végül: Öreg Sam rózsája még ezen a napon is virágzott: