Vendégposzt - Mitzi

Gondolataim az utóbbi időben a kímélő ételek körül forognak. Sajnos, szinte minden ételnek magas a zsírtartalma, nem lehet egy jó sajtot vagy sonkát enni, vajról, tejszínről csak álmodozom. De miért ne lehetne egy diéta finom? Untam már a gyenge csirkelevest, párolt pulykamellet, a csirkemellet minden formában. Jöjjön végre valami olyasmi, amit szeretek és mégsem fog megártani.

A C. hiper halrészlegén, ahol törzsvendég vagyok, szép lazacfilét láttam. Jó, jó, tudom, a lazac tömegtermelt, nem norvég vagy a kanadai vizekből való vadlazac, de minimális anyagismerettel látja az ember, ha friss, a széle nem zsíros, fényes, nem matt, üde lazacszínű (meg is szagolhatjuk) – és akkor jöhet!

Egy szép filét kettévágtam, áttapogattam rejtett nagy szálkák után (ezek persze mindig rejtőznek benne, de ügyes csipeszem van). Enyhén sóztam és citromlével meghintettem.

Megtisztítottam egy marék apró újburgonyát, néhány szál zsenge sárgarépát és Andrass-tól ihletet kapva félig megpároltam egy csomag zöldspárgát.

Kiterítettem egy jó nagy darab sütőpapírt, a közepére tettem egy fél kanál vajat (magamnak csak egy morzsányit), erre ment a lazac. Kétoldalt sorakoztak a nyers újkrumpik és sárgarépák, valamint a zöldspárgák. A tetejére pici színes borsot tekertem. Rákerült még egy adag zöldfűszeres fűszervaj és egy ág kapor.

A sütőpapírból csomagocskát hajtogattam és tűzőgéppel összetűztem, hogy teljesen zárt legyen, de legyen hely a keletkező gőznek. Minden adagot külön-külön összeállítottam, becsomagoltam (így lehetőség nyílik egyéni ízlések figyelembevételére is) és egy nagyobb tepsibe tettem.

Az étel francia neve: salmon en papillote, azaz lazac pergamentpapírban. Manapság a sütőpapír a legalkalmasabb az egy adagnyi halcsomag beburkolására, érdekes módon az alufóliában nem annyira finom.

180 fokon sütöttem kb. 1 óra hosszat, mivel kiadós méretűek voltak a halfilék. Mivel az én majdnem nagykorú csodasütőm már csak légkeverést tud, azon sütöttem. (A többi funkció mindig kivágja a biztosítékot – szerelő 5x járt kint nála, de többször nem fog – inkább mindent légkeverünk.)

A végeredmény vajpuha, omlós lazac, a zöldségektől extra zamattal. A halsütés mindig lutri, vagy nyers a közepe, vagy túl van sütve és kiszárad – hát ezzel az elkészítési móddal mindezek a hibák kiküszöbölhetők. 

Annyira ízlett a borítékolt lazac, hogy másnap megcsináltam ugyanilyen módon tengeri süllővel is.