Vendégposzt - Babette

Gyerekkoromban klasszikus vasárnapi ebédek voltak, húsleves, rántott hús, sült krumpli. Pedig szegények voltunk, hét közben gyakran volt hús nélküli étel, meg nemmondjukkianevétse főzelék.

Sose felejtem el, egyszer nagymamám melegítette az olajat, és túl forró lett, füstölt, mire gyorsan rátette a fedőt, én kiabáltam, hogy jajnemertmeggyullad,

és akkor meggyulladt.

Már nem emlékszem, milyen volt az íze, de biztosan jó, mert jól tudott főzni. Én tőle tanultam mindent.

De a rántott húst több okból nem szeretem sütni.

Süssük hát sütőben.

Mert miért ne. Mert nincs olajszag (zsírszag), nem szívja magába a hús a zsiradékot,

nem kell mellette állni, nem kell lecsöpögtetni, és nem kell cserélgetni.

Az én szempontjaim között az is volt még, amikor „kitaláltam”, hogy így biztosan átsül a hús a csont mellett is.

Szóval.

A húst bepanírozom a szokásos módon. Hozzáteszem, párizsi bundával, palacsintatésztával is működik, de utóbbit sűrűbbre kell csinálni, hogy ne folyjon szét a tepsiben.

Mivel mi szeretjük a fűszeres rántott húst, gyakran teszek a panírba fűszereket: rozmaringot, gyömbért, őrölt borsot, szerecsendiót, őrölt chilit. Mikor mit.

A tepsibe sütőpapírt teszek, mert utálok odasült/égett dolgokat súrolni.

Ha csirke, akkor a bőrös felével felfelé, hogy a bőrből kisülő zsír átjárja. Ha nem elég zsíros a csirke, lehet megpermetezni egy kis olajjal.

Félidőbe fordítunk, akkor visszafolyik.

Disznóból és halból ugyanígy működik, de azokat mindenképpen meg kell spriccelni egy kis olajjal.

A húsok átsülnek, a permetezés csak azért kell, hogy a szokásos sült panírt kapjuk. Zsiradék nélkül száraz mihíjják lesz csak belőle.

És igen, lehet ilyen sűrűn rakni a tepsiben, úgyis összesül menet közben.