Vendégposzt - Mitzi von Küche
Andalúzia egyenlő Dél-Spanyolországgal, a Földközi-tengertől az Atlanti-óceánig, talán a legtöbb „turisztikai” érdekességgel. Most nem a kötelező látnivalókkal foglalkoznék, mint Sevilla, Granada, Cordoba, stb., hanem egy olyan vidékkel, ahol külföldi elvétve fordul meg (főleg a nehézkesebb megközelítés miatt).
A nyugati Cádiz tartomány partjait az Atlanti óceán mossa (egyedül Spanyolországban – fentebb már Portugália), az ország legszebb apróhomokos tengerpartját találjuk itt, ez a Costa de la Luz, a fény partja.
Az ősi Cádiz lakói a heves vérű gaditánók - régen tengerészek, ma halászok vagy flamenco-művészek - büszkék városukra, amely egy hosszú nyélen elhelyezkedő csészealjat formáz – tacita de plata-nak (ezüstcsészécske) hívják. Izolált elhelyezkedése miatt sok régi ház megmaradt: városfalak, erődtornyok, kapuk védik a kerek óváros szép, virágos, fás tereit. Jó itt andalogni.
Az óváros régi házainak jellegzetessége a kilátótorony (mirador): innen szemlélték az óceánt, várva vissza hajóikat az Indiákról
Az új székesegyház hatalmas aranysárga kupolája az óceánparton is messziről látszik
Cádiz tartományban található a sherry-háromszög: a névadó Jerez de le Frontera (ejtsd: Herez), Sanluca de Barrameda és a Puerto de Santamaria kikötőváros közötti terület. Itt minden a sherryről szól, a pincékben és az üzletekben megszámlálhatatlan fajta kapható a száraztól az édesig, a fanyartól az illatosig, a szalmasárgától a rőtbarnáig terjedő színárnyalatokban. Komoly kóstolás után egyet kellett értenünk a helyiek szakvéleményével: a Manzanilla lett a befutó (illatos ,száraz aperitív).
Jellegzetes ételük a Pescaito frito: fritírozott /magas hőn, bő olajban hirtelen sütött/ többféle ropogós apróbb hal, amely például a Flores nevű népszerű intézményben frissen és olcsón fogyasztható vagy zacskóban elvihető. Mivel főleg spanyolok üdülnek errefelé, az árak meglepően jók (viszont hotel is kevés van). Az asztalra elsőnek mindig egy tálka fűszeres olajbogyó kerül és az ételeket tinto de verano-val (nyári bor, vörösbor-fröccs) vagy tinto con limon-nal öblítik le. Ez utóbbitól idegenkedtem, mert vörösbor és szénsavas citromos üdítő keveréke, de a nagy forróságban bizony jólesett – a helyiekre mindig érdemes hallgatni.
A Flores kirakatában a frissen sütött finomságok
A part mellett kelet felé andalogva, Gibraltártól keletre terül el a hegyek karéjában Andalúzia nagy kikötővárosa, Malaga. Ezt a nevet mindnyájan ismerjük az édes nehéz desszertborokról, amelyek gazdag választékban kóstolhatók a helyi bodegákban. Ide már özönlenek a turisták egész évben, a remek hőmérséklet és a látnivalók (no meg a közvetlen repülőjáratok) miatt. Malaga híres katedrálisa, a Manquita (félkarú – csak egy tornya épült fel), a Picasso és Thyssen múzeumok, a római és mór romok, a világítótornyos tengerparti sétány csábítja a látogatókat.
Ennek megfelelően az éttermek is alkalmazkodtak a külföldi vendégekhez, némi utánajárást igényel autentikus helyek találása. Ott, ahol Fritura malaguena-t lehet enni (sült apró tengeri mindenfélék), a tetején chanquete (nagyon vékony szálacska-halacskák ropogósra sütve), chipirones (bébi tintahal), stb. Szeretik ropogtatni a berenjenas-t (vékony padlizsánszeletek lisztezve, hirtelen sütve), a helyiek mézzel leöntve eszik. Nemes halak ritkábban kerülnek az asztalra (lubina, besugo, dorada), vajban sütve. Jellegzetesek a Malaga környéki tengerparton a chiringito-k: az apró éttermecskék jellegzetessége, hogy előttük csónakban sütik faszén fölött a halakat, látványosságul is szolgálva.
Malaga egyik jellegzetes desszertje csak Mindenszentek környékén kapható: Huesos de Santo (a szentek csontjai): kissé morbid nevű marcipános finomság. Ha ekkoriban járunk a városban, minden sarkon friss pörkölt mandulát árulnak (ez még mór hagyomány lehet).
Esténként jólesett egy csésze forró csokoládé az erkélyes cukrászdában, innen nézegettük a kivilágított utcákat
Kis dobozkákban kapható a malagaszőlőből aszalt nagy szemű mazsola (sajnos, magot tartalmaz). A sok finomságot leöblítheti az ember egy pohárka Lacrima Christi-vel, ami talán a legfinomabb malagabor. A zamata sokáig a szánkban marad és még odahaza is nosztalgiázhatunk a világ eme szép szeglete, a mediterrán ember egészséges életmódja, nyíltszívűsége és életvidámsága felett.
