Vendégposzt - Mitzi von Küche
A Pireneusok és a tenger találkozásánál megbúvó Baszkföldet (Euskadi) ősi nép lakja, nyelvük minden mástól különbözik, akárcsak a magyar. Szokásaik eltérnek a többi hispán nációtól, szabadságszeretetük, régi önállóságuk visszaszerzésének igénye rengeteg konfliktus okozója.
A baszk konyha Spanyolországban a top, a krémek krémje. Számos Michelin-csillagos étterem van Baszkföldön és több világhírű séffel büszkélkednek.
Nemzetközileg San Sebastian (baszkul Donostia) a legismertebb város, film- és jazzfesztiválja okán és mert régebben a spanyol arisztokrácia és a kormányzat ott hűsölt a Madridban elviselhetetlenül forró nyári hónapok alatt. Errefelé hűvösebb, csapadékosabb az idő, minden üde és zöld. A csodálatos Kagyló-öböl a világ legszebb pontjainak egyike. A békebeli tengerparti sétányon esténként korzóznak a népek.
Az óváros rengeteg éttermecskéjében (Jatxeteia) kezdődnek a tapas-túrák (azaz baszkul: pintxos) /A spanyolban a „j” kiejtése „h”, illetve a „tx” ejtése: „cs”/. Felkerekedik egy társaság, betérnek egy tapas-bárba, esznek egy-két pintxost, amelyből legalább 20-30 félét kínálnak, isznak egy kis pohár txakolit, a nevezetes baszk fehérbort, amit magasról csurgatnak a pohárba, mindenféle kunsztokkal. Ha ez megvolt, a társaság fölkerekedik, benéznek egy következő helyre, ahol esetleg számban gyarapodnak és tovább folytatják útjukat – ez a helyi kocsmatúra.
Tapas-variációk: falatnyi pirított kenyéren vagy kiflikarikán egymásra halmozunk különböző finomságokat. Például: libamáj, meghintve egy kis balzsamecettel, rajta szárított paradicsom és grillezett kecskesajt-karika, vagy például füstölt lazac, garnélarák, olajbogyó, illetve rövid nyársakra húzva grillezett rákocska, gomba, falatnyi serranoi sonka, stb. A variációk száma a baszk gasztronómiai fantázia függvénye.
Bilbao nagyváros, a megújulás jelképe. Amikor az elhanyagolt iparváros vezetése felkérte Frank Gehry-t a Guggenheim múzeum megtervezésére, még nem tudták, kultikus hely születik, amely azóta is ihletet ad a modern építészetnek.
A régi és új keveredése sajátos hangulatot ad. Itt próbáltuk ki a baszk öntudat egyik termékét: a kokotxas nevű ételt . Ezt a korábban kidobandó hulladékként kezelt hal-tokából készült kissé zsíros, de ízletesen elkészített ételt gyakran rendelik a baszkok (tiszteletem érte, de nekem nem lett a kedvencem).
A képen kokotxas látható kagylóval, illetve a háttérben rape /ördöghal/ - ősi porcos halféle, ritka csemege.
Bilbaoban a cukrászdákat is feltérképeztük, ugyanis az éttermekben általában ugyanaz a 3-4 desszert ismétlődik, a cukrászdákban viszont széles a választék. Kedvencem a Jesuitas (jezsuita), leveles tészta tejkaramellás töltelékkel, bevonattal: csúnya és finom.
Írhatnék még Guernica törvényhozó tölgyfájáról, az ősi baszk fővárosról, Vitoriáról vagy a pamplonai San Fermin ünnepek pelota-versenyeiről és bikafuttatásáról, de ez mégis egy gasztroblog, legyen elég egy-két falat kóstoló a baszkföldi „tapas”-talatokból…
