Blogkocsma

Vigyázz! Rengeteg kép!!!

Sok lefagyasztott, párolt spenótom van még a mélyhűtőben, amit üríteni kellene, mert kell a hely az újnak :)

Sokat gondolkodtam, mi lenne egy jó felhasználás, amikor beugrott, hogy a család szeretei a palacsintát édeses-sósan egyaránt.

Egy rövid guglizással megtaláltam a nekem tetsző receptet, amit a saját izlésem szerint módosíthatok.

Reggelire nagyon megkívántam egy friss tojásrántottát, így elindultam a hozzávalókat begyűjteni.

Ezek szerencsére a konyha melletti spejzban vannak, így nem fáradtam el a keresésben :)

Ettem már vörösborosat is, de egy kis minőségi barnasör csodás ízt kölcsönöz a pörköltnek!

Nem a legszebb tányérkép, de már a felét kiettem, mire eszembejutott, hogy lefotózzam...

Márciusban már megbolondulok a spenótpüréért! Annyit meg tudnék enni, amennyi nincs is :)

Szerencsémre olyan sok terem minden tavasszal, hogy dobozszám tudom már elõkészítve lefagyasztani, oszt egész évben foglalja a drága helyet a mélythûtõben.

Kedves barátnőnk hozott egy kis adag kucsmagombát a Hüvi kispiacról (fél órával azelőtt én is kacérkodtam vele, de nem vettem ...)

Még volt egy adag spenópürém a hűtőbe, amihez tükörtojást szántam - a szokásos feltétem hozzá.

Sergio Tabeira ismét tündökölt!

Sajnos nem fényképeztem, ezért csak pár kép van az étlapról.

Svéd asztal  ami tartalmaz:

• Vegyes húsos táska
• Uruguayi kolbász
• Ají de gallina ( perui étel)
• Tarja szeletek
• Marhús: rybay vagy hatszín
• Vegyes saláta
• Petreslymes krumpli
• Deszert pedig Karamellás puding

Rég ettem már tojásos ételt, pedig a solymári gazdaboltban csodás friss és nagy tojások kaphatók. Veszünk is gyakran! Megkívántam egy tükörtojást.

De nem ám csak úgy, magában! Valahol olvastam (tán a Sóborsban), hogy palacsintára tették - ezt most muszáj kipróbálni!

Nem egy ritka recept, de kisunokáimnak és a nagylyánynak főztem - hát posztolom.

A nagylyány ráéhezet a pörköltre, mert ő csak ritkán főz odaát ilyesmit. A feleségem persze kiadta az ukázt, hogy semmi extra fűszerezés, se bor, se semmi ne menjen a pörköltbe, ami nem hagyományos.

Kedves vendégeket vártunk, akik nagyon ritkán jutnak sertéshúshoz, ezért a csodahüttőben bújkáló disznó alkatrészeket választottam ebédre. Eredetileg csak a csülköt akartam megsütni, de kevésnek itéltem.

A karajhoz házi füstöltkolbászt kaptam a barátunktól, akinek dílere van.

Belefutottam egy szép sárgaúszójú tonhal szeletbe, amit nem volt szívem otthagyni - megeszem vacsorára!

Nem a legszebb tányérkép, de így sikerült. Nem spóroltam a fűszerekkel - Wakát úgyse érdekli mostanában.

Hamár mikulás van, együnk valami finomat!

A madarasban jártam, mert tankolni kellett a kocsit. Végignéztem a húsfrontot, bár a mélyhűtőm tele van...

Hát persze, hogy találtam legalább egy ebédre valót kettőnknek: nagyon szép oldalas szeletek csont nélkül. Zsír is alig volt rajta, így a feleségem se tiltakozhat! Jártomban megláttam egy finom barnasört, abból is vettem egy dobozzal (most nem inni akartam, hanem főzni).

Szerencsére a családban mindenki szereti, így egy kis krumplipürével és birsalmakompóttal teljesértékű ebéd lett.

Párosával csomagolt kacsacombokat árultak a madarasban, vettünk hát négyet (még kettő volt itthon befűszerezve).

Szombaton mentem a szokásos tejvásárló utamra a Hüvi minipiacára (1 tejtermékes, 1 zöldséges, 1 füstöltárus és egy péksüteményes - néha egy réteses). Megvettem a heti 4 liter előző este fejt tejet, amikor megláttam a csodát a zöldségesnél:

Hát ennek a vargányának nem tudtam ellenállni. Vett is nekem a barátunk, akinek dílere van (egyszerre jöttünk piacolni) két szép darabot, mert csak én eszem a családban.

Úgy-e a te nyálad is kicsordul a hallatára? Nem ettem már vagy 30 éve :)

Nagyon rövid poszt, mert nagyon egyszerű étel, és hátha kedvet kap rá az olvasó.

Én itt egy korianderes+avokádós változatot mutatok be, mert szereztem friss koriandert a kínai étteremben.

Miért főztem egy újabbat? Még mindig érik a bokron a termés, és kaptam érett avokádót - azt is ki kell próbálni.

Nagyon sok konyha készíti, de persze mindegyik másképp. Használják öntetnek, de remek mártogatósnak is. Az olasz változat szardellafilével készül rengeteg zöldfűszerrel.

A mexikói viszont földicseresznye (tomatillo) alapon készül sok korianderrel.

Én itt egy koriander nélküli változatot mutatok be, mert a friss koriander nem a kedvencem.

Vendégposzt Kocsmagomba tollából.

Persze, hogy csak a hátsó, nem a legértékesebb darabja jutott nekem, de azt legalább nehéz elrontani. Puha, omlós, ízes hús, és a szűzpecsenye farka is rajta van még, annak minden mély ízével. Két embernek pont elég. Az a lényeg, mit tudunk kihozni belőle. Egy szép fogást biztosan.

Az alábbi recept mindenesetre a teljes gerincen alkalmazható. Lenne. :)

Szép, nem öreg állat húsa lehetett, ez fontos szempont. Így akár pácolás nélkül is mehetett volna, frissen fűszerezve a sütőbe. Én mégis akartam neki adni egy erősebb ízt, ezért pácolva 2 napra hűtőbe került. Sütéshez olajos pác a megfelelő. Mozsárban szemes fekete borsot törtem. Hozzáadtam szárított kakukkfüvet, pár szem boróka bogyót. Száraz babérlevelet ollóval vágtam apróra, ezt hozzákevertem. Kevés semleges ízű olajban mustárt kevertem el. Ehhez adtam a fűszereket. Ezzel bedörzsöltem a húst, persze előtte minden hártyától megszabadítottam.

Jénaiba fektettem, szeleteltem rá vöröshagymát, lazán fóliáztam, majd hűtő. (sót majd csak készen a tányéron fog látni, akinek hiányzik)

Sütés napján időben elővettem, hogy konyha hőmérsékletű legyen. A fűszerek nagy részét lekapartam a húsról, ne égjen rá, de maradt bőven rajta elég, nem kellett frissíteni. Füstölt szalonnával tűzdeltem. A páchagymákat, a további füstölt szalonna szeletekre, a jénai aljára szórtam. (én kibéleltem a jénait alufóliával előtte, az én sütőm ezt igényli) Víz nem került alá. Félóra 200 fokon, majd laza fólia takarással félóra 150 fokon. Vele sültek még egész vagy félbevágott fokhagyma fejek is. Hőmérőztem: 82-86 fokig ment a csontnál a belseje, kivettem, megbontás nélkül pihentettem a fólia alatt még egy órát. Teljesen átsült, nem maradt rozi és nem száradt ki. Vadnál nem annyira szeretem a rozit, viszont a száraz gerinchúsnál kevés rosszabb van.

A mártás. A hús alatti ízes léből a füstölt szalonna jó részét eltávolítottam, nem kell annyi zsír, maradtak a hagymák. Fokhagymát kinyomkodtam a héjából. Felforraltam ezt az egészet, pici vizet is elbírt még az ízdömping. Közben botmixer kezelés. Egy ponton besűrítettem.

A sűrítést lisztben morzsolt hideg vajjal oldottam meg. Ez talán a magyar konyhában nem annyira bevett szokás, mint a franciában, de kiváló módszer, látám, hogy jó. A forró mártásba csípjük a hideg lisztes vajgolyót, lassan, ahogy olvad, szétkeverjük. Hagyjuk sűrűsödni, amennyire akarjuk. („beurre manié” a fetisizált, szóra sem érdemes fhanciás neve ennek) A vaj zsírossága sem feleslegesen sok, mert a szarvasgerinc zsírtartalma a nullát közelíti alulról, a füstölt szalonnát pedig minimalizáltam benne.

A szarvashús valamilyen sült(es) krumpli körettel és gyümölccsel jó. A képen látható krumpli köretet, és a céklás alma kockát is posztoltam már ide, más alkalommal, talán kacsacombhoz.

Most annyi a különbség, hogy a ropogós külsejű krumpli „pacsnik” alá terítettem friss őszi sült almából készült pürét, és a cékla-alma kocka pedig nyakon volt öntve mézzel beforralt vörösbor sűrítéssel. (fél liter borból 1 deciliter marad, mézzel ízesítve, plusz valami olcsó balzsamecet)

Krumpli-alma-cékla az örök összeillő klasszikus kör.

Egyszerű, házias vadrecept, ajánlom a négylábú növényevők elkészítéséhez.

Feleségem nem eszik gombát, de engem mindig meglep egy kis dobozzal. Ez a Shimeji gomba nagyon sokoldalú alapanyag és nem kell mosogatni sem, mert teljesen tiszta. Igaz ugyan, hogy jóformán semmi gomba íze sincs.

Azt se lehet ráfogni, hogy fotogén lenne, mert teljesen elbújt a tejfeles lében :)

Node hogy kerül ide a vöröslencse? Hát csak 7 deka gombám volt, valamivel testesebbé kellene tenni a levest, így a kamrát böngészve a vöröslencsén akadt meg a szemem. Gyorsan megfő, kellemesen krémes és nem is fúj fel.

Idén nem készítettem töltött káposztát karácsonyra, mert nem voltam túl jól. Viszont olyan nincs, hogy a februári hidegben ne főzzek, ezért akkor készült egy méretes adag, amit most posztolok.

A sok dobozon kívül persze lett egy fazék is, amiből mi eszegettük néhány napig.

Még sok egyéb néven megtalálható (akár itt, ezen a blogon is:). Jönnek a gyerekek és idén még nem is gyújtottam be a mozdonyt (offset smoker)! Meghívtuk leendő nászasszonyunkat is, ne izguljon az utazása előtt.

Itt most sok kép lesz, mert nemrég megjött az új fényképezőgépem (immáron a negyedik ugyanilyen model), és nagyon örülök neki!

Feleségem vett egy gyönyörű tarját az eseményektől függetlenül, így megúsztam a helycsinálást a mélyhűtőben a méretes darabnak.

Pont olyan nehéz megcsinálni, mint a házi disznózsírt, így ez rövid, de hiánypótló poszt lesz :) A libazsírnál a tollazás az extra feladat, míg a sertésnél a szőrözés.

Sajnos ez a fázis akkor se kerülhető el, ha csak a zsírra hajtunk, hátmég, ha töpörtyűt is szeretnénk.

Rég járt idehaza, hiányzott már az itthoni íz. Megkérdeztük hát, hogy mit kér ebédre. Persze, hogy vállaltam a sólet elkészítését.

Természetesen most is Canossát jártam füstölt marháért, és végül meg kellett elégednem füstölt kacsacombbal, mert csak az volt a piacon.

Az elmúlt hetekben feleségem megtáltosodott, és rengeteg szép rostélyos szeletet vett akciósan, amit persze nekem kellett beszuszakolni a csodahüttőbe. Olyan persze nincs, hogy egy darab hús ne férjen még el benne :)

Nagy ebédet rendeztünk az összes itthoni gyerekkel meg függelékeikkel.

Elővettem annyi szeletet, amennyivel jóllakunk és előkészítettem a mozdonyt (nagy grill).

Idén márciusban vetettem el egy ágyásnyi Matador spenótot 3 sorba. Ilyent se láttam még: 3 nap alatt kikelt és baby spenót méretûre nõtt! Igaz az is viszont, hogy volt esõ bõven, nomeg kapott a föld nitrogént is.

A leszedéssel egész május végéig vártam, mert lusta voltam hajolgatni - meg kellett várni a kicsilyányt, hogy kijöjjön szüretelni.