Vendégposzt Valkür tollából
Ezekben a home office-al terhelt időkben úgy rászoktam a főzős és kertészkedős videókra, mint egyszeri informatikus a robot pornóra.
Így történt, hogy egy fárasztó nap után belebotlottam egy orosz nyelvű videóba, amin egészen konkrétan bőrös császárhúst főzött be valaki dunsztosüvegben. Csak első hallásra tűnik bizarrnak a malackompót, gyerekkoromban - bő 10 évvel a bécsi gorenje turizmus tömegessé válása előtt, amikor egy fagyasztó még elérhetetlen álomnak tűnt - zsírosbödönben tároltuk a sült kolbászt és az oldalast. Sokszor őszig is kitartott a február végi disznótor. Ha nem jut levegőhöz a hús, nem romlik meg. Márpedig sem a zsír alatt, sem egy jól dunsztolt üvegben nincs oxigén.
Nohát, egy próbát megér.
Persze, nem én lennék én, ha úgy csinálnám, ahogy mások. Juszt is egyből három féle ízesítést fogok kipróbálni.
Hozzávalók:
- Egy szép darab bőrös császárhús
Fűszerek: üvegenként egy csapott evőkanál só, az sajna lemaradt a képről
- A klasszikushoz: babérlevél, fokhagyma, szemes bors (az is lemaradt a fotóról)
- Az ázsiaihoz: babérlevél, fokhagyma, gyömbér, csili, csillagánizs, szójaszósz, darabka fahéj, póréhagyma. Az ázsiai ételeknél kötelező a zöldhagyma, nem volt itthon, ezért használtam pórét.
- A mediterránhoz: fokhagyma, bazsalikom virág, zsálya, szemes bors (lemaradt a képről)
Mosogatni való:
- 3 befőttes üveg, kés, vágódeszka, dunsztos lábos, intim borotva
A klasszikus, az ázsiai és a mediterrán
Elkészítés:
A hús bőrös oldalát minden irányban végigsimítjuk. Amelyik irányban érezzük a sörtéket, onnan húzva szépen megborotváljuk. Sercegjen a szőr a penge alatt! Így biztosan sima lesz, mig ha szálirányban borotváljuk, a szálak csak elfekszenek.
Alaposan megmossuk, majd az üveg magasságának megfelelő hosszúságú, 2-3 ujjnyi széles szeletekre vágjuk.
A húst és a fűszereket beletömködjük az üvegekbe. Tényleg tömködni kell, ha van hely, inkább tegyünk be még egy vékony szelet húst. Nem szabad levegősnek lennie a malackompótnak. Az ázsiaira öntünk néhány evőkanál szójaszószt, a másik kettőre néhány evőkanál vizet. Lezárjuk az üvegeket.
Az üvegeket kb ¾-ig vízfürdőbe tesszük, és egy nedves konyharuhával lefedve 2,5 fél órát lassan gyöngyöztetve dunszoljuk.
Az üvegeket a forró vízben állva lefedjük és egy éjszakán át benne hagyjuk, hogy lassan hűljön ki. Ha éjszaka néhány halk kattanást hallunk, az jó jel. A malackompótunk hűl, és a közben keletkező vákum légmentesen lezárja a kupakot, nem fog levegő jutni az üvegbe.
Másnap ellenőrizzük, hogy a kupakok enyhén be legyenek horpadva. Ha igen, mehet a polcra. Ha nem feszes a kupak, jobb felbontani és megenni, mert akkor nem zár rendesen, tuti meg fog romlani.
Mivel először csináltam ilyet, a biztonság okáért tettem alájuk egy tálcát. Ha abban nedvesség jelenik meg, akkor sajnos a befőtt felforrt, nem szabad tovább tartogatni. Ki kell dobni. Reméljük, ez nem következik be.
Optimista világvége hangulat a spájban
Mivel ez egy kísérlet, a malackompótokat húsvét környékén szeretném majd felbonatni.
A klasszikusból juhtúrós sztrapacskára lesz feltét. Centis szeletekre vágva fogom megpirítani.
Az ázsiai is vékony szeletekben lesz megsütve, terveim szerint kimcsi levelekbe csavarva fogom elfogyasztani.
A mediterrán fűszerezésűből porchettát tervezek – vagy valami hasonlót.
A malackompótok kupakjai megnyugtatóan feszesek és horpadtak. Pár naponta azért ellenőrzöm őket. A hús tényleg ilyen rózsaszínes. Azt hiszem, ez igaziból egyfajta primitív szuvidolás, azért maradt a hús pink.
Most pedig várok.
No nem a világ végét, hanem a Húsvétot, hogy kiderüljön, működik-e a módszer.