Itt az ősz, idén különösen sok az őszi gomba. A szeptemberi esők után megindult az őzláb gomba, aztán jöttek a pereszkék, a lila és a lilatönkű. Az előbbi még a tél eleji fagyok idején is megjelenik. Nekem ugyan nincs túl sok időm eljárni gombászni, de szerencsére van, ki ellásson vele. Most éppen a lilatönkűből hozott az udvari szállítóm egy kisebb adagot. Nem volt különösebben kedvem vesződni vele, úgy gondoltam, gyorsan megtisztogatom, megmosom, felaprítom, aztán egy dobozban lefagyasztom. Milyen jó lesz majd télen valami húsos fogást megbolondítani vele. Menet közben aztán meggondoltam magam. Egyrészt a doboz, amiben fagyasztani akartam, kicsinek bizonyult, másrészt eszembe jutott, egy hete már lefagyasztottam három doboz rizikét, ott fogom kerülgetni egész télen. Fogtam hát magam, és készítettem egy evésre való pirított gombát. Minimális fűszerezéssel, egészen kevés sóval.

Hozzávalók:
- gomba
- étolaj
- só
- őrölt fekete bors

Először megtisztítottam a gombát. Lecsipegettem a fűszálakat, levéldarabkákat. A lemezek közé ragadt erdei törmeléket kipiszkáltam a kés hegyével. Így szárazon egészen könnyen kijön, ha már vizes a gomba, macerás a dolog.

Utána megmostam. Nagyon rövid ideig áztattam, aztán folyó víz alatt egyenként megmostam, ha akadt még valami szösz rajta, azt a késsel lekapartam.

Deszkán öreg darabokra vágtam. Ekkor szembesültem a doboz problémájával.

Fogtam hát egy teflonos serpenyőt, kevés olajat csurgattam bele, felforrósítottam, és beleöntöttem a gombát.

Óvatosan kevergetve pirítani kezdtem.

Mikor kiengedte a levét, megsóztam, -borsoztam.

Közepes lángon szépen elforraltam a kisült lét.

Korpovit keksz került mellé.

Éppenséggel lehetett volna ráütni egy-két tojást, de szerintem így volt jó. Kicsit még roppanós, őszi erdőízű, isteni étel lett, éppen elég egy személynek.