Múltkoriban már készítettem valami hasonlót, de az csak amolyan böjti fogás volt. Most, az ünnepek előtti bevásárlás közepette kellett valami egyszerű, bőséges fogás, ami kitart egy-két napra, amikor nincs túl sok időm a konyhában kushadni. Kedvenc korcsmárosom adott egy tippet, hogyan lehetne feldobni egy kicsit. Persze az instrukciók egy részét elfeledtem, kimaradt pár összetevő, de sem volt rossz. Gyorsan összedobtam, aztán mentem kocsonyahúsért a piacra.
Hozzávalók:
- 1 kg csirkehús (pl. comb)
- 0,5 kg gomba (jelen esetben laskagomba volt)
- 2 közepes fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 jó csokor petrezselyem zöld
- olaj
- só
- bors
- tócsi tészta 1,5 kg krumpliból ízlés szerint
A fagyasztóban volt egy csomag csirkecomb, a felirat szerint felső comb. Praktikus dolog a címkézés, már ha az ember jót ír rá. Én nem jót írtam, alsó comb volt a zacskóban. Igazán nagy gondot nem okozott, a célnak ez is megfelel. A húst lebőröztem, kifiléztem, csíkokra (tokányra) vágtam. A csontból és bőrből lassú tűzön pöfögtetve főztem egy tömény csirkealaplevet, ami a hűtőben várja a feltámadást valamiféle keleti leveskéhez.
Az egyik fej hagyma már igencsak érezte a tavasz közeledtét, annak a csíráját külön raktam, a többit laskára vágtam.
A hagymát kevés olajon megdinszteltem.
Beletettem a csirkehúst és fehéredésig pirítottam. Hozzáadtam a hagyma zöldjét, a petrezselyem apróra vágott szárát és a fokhagymát. Sóztam, borsoztam.
Fél órát pároltam fedő alatt, majd beletettem a laskára vágott laskát.
Puhára főztem, kipárologtattam a felesleges lét, aztán megszórtam a finomra vágott petrezselyem levéllel és lezártam a gázt.
A tócsi tésztát 24 cm-es palacsintasütőben az egyik oldalán megsütöttem.
Tányérra csúsztattam és megpakoltam a raguval.
Félbehajtottam, sütőpapírral bélelt tepsibe raktam. A tócsik tetejét megkentem tejföllel és megszórtam olvadós sajttal.
Hármas fokozaton megsütöttem, kivételesen most még enyhén meg is pirult a teteje.
Laktató ízes étel lett, talán kicsit unalmas. Mint később kiderült, egy kis füstölt szalonnával kellett volna indítani. Ahogy töprengtem rajta, beugrott, hogy talán a kaszás pecsenye raguja lett volna igazán alkalmas tölteléknek. No, majd legközelebb.
