Idén piszokul beütött a kerekrépa. A hagymák helyére vetettem augusztus elején. A kantinból hordtam rá vagy negyven kiló kávézaccot, megszórtam NPK műtrágyával. Az egészet belekapáltam a földbe, szépen elegyengettem, aztán abba vetettem a magot. Párszor megöntöztem, szeptemberben megjöttek az esők, onnantól úgy nőtt, mintha húzták volna. Október végén már ide-oda dőltek a répák, alig fértek el egymástól.

A szomszéd nénivel beszélgettünk róla. Mesélte, hogy gyermekkorában gyakran volt répafőzelék náluk az étel, de nemigen szerették. Egy alkalommal átküldték hozzájuk a szomszéd kislányt valamiért. A szomszédok még hozzájuk képest is igen szegények voltak, megkínálták hát egy tányér főzelékkel. A kislány úgy falta fel pillanatok alatt, mint aki napok óta nem evett (Talán így is volt).
No, hát megvolt az idea, már csak neki kellett látni. Azóta már háromszor főztem, pár dolgon módosítottam, és azt hiszem sikerült kikísérleteznem az egészen ehető kerekrépa főzeléket.

Hozzávalók:
- 1,5 kg tisztított kerekrépa
- 450 g kaukázusi kefír
- 180 g 20 %-os tejföl
- 1 evőkanál étkezési keményítő
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- étolaj
- só
A legutóbbi verziót még megfejeltem kb. 10 dkg kolozsvári szalonnával.

A kerekrépát a V-Gyulán közepes vastagságú csíkokra gyalultam. Mint utóbb kiderült, célszerű a legvékonyabbal csinálni, így jobban kiadja a kesernyés levét.

A lereszelt répát megsóztam és állni hagytam egy darabig. Legközelebb a savanyítani szánt adagból loptam el egy adagot, ahhoz kilónként 4 deka sót tettem, így lett a legjobb.

Egy kanálnyi olajon üvegesre pirítottam az apróra vágott vöröshagymát, majd megfuttattam a fokhagymát is benne. A második alkalom óta pár deka szalonna kisütésével kezdem, a szalonnapörcöt kiszedem, és csak ezután jönnek a hagymák. A pörcöt a végén belekeverem az ételbe, ez is dob rajta valamennyit.

A megsült hagymára szórtam az alaposan kifacsart répát, összeforgattam és kicsit lepirítottam.

Felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte és fedő alatt puhára pároltam.

A kefírt és a tejfölt a keményítővel és némi vízzel kikevertem. Behabartam a főzeléket, kiforraltam.

Egy nagy karéj friss kenyérrel pompás ebéd lesz belőle, ha még egy arasznyi ropogósra sült kolbász is akad mellé, a főzeléket akár ki is hagyhatjuk.

Ps.: Időközben elkészült a savanyított kerekrépa is. Az Istenért nem akart megindulni, íze semmi, csak sós volt, aztán az egyik nap, mikor hazaértem, valami irgalmatlan bűzt éreztem a konyhában. A répa szépen csendben megrohadt. Kivágtam az üveggel együtt a kukába. Mehetek új üveget konyerálni a konyhára, legyen miben kovászolnom az uborkát jövőre.