Már a spárgaszezon végefelé járunk, gyorsan kihasználtam, hogy van friss zöldspárga a kispiacon. Vettem is két csomagot, hogy majd fõzünk belõle valamit.

Elkezdtem a webet bújni, milyen érdekes, új fogást találok, és valóban rábukkantam a BBC-n egy spárgás tagliatellére, ami felkeltette az érdeklõdésemet. Persze a kamrában nincs tagliatelle, gyúrnom kell az ebédhez.

A spárgaszószt a lehetõ legegyszerûbbre szántam, igy csupán 5 hozzávalója van - még a parmezánt is kihagytam a receptből. Az adagot dupláztam, hogy lefagyasztom a szósz felét szûkebb idõkre.

• 2 csomag spárga
• 3 dl tejszín
• 2 nagy girizd fokhagyma
• reszelt szerecsendió (mert ez nagyon passzol a tejszínes szószokhoz)
• só

A fokhagymát kés lapjával kicsit megtörtem, majd egy kis lábaskába tettem. Reszeltem rá szerecsendiót, meg adtam hozzá sót. Felöntöttem a tejszínnel, és felforraltam.

Amikor felforrt, levettem a tûzrõl, és lefedtem a tetejével. Ideje nekiállni a tésztának. Szórtam lisztet a gyúródeszkára, és beleütöttem 2 tojást, hogy annyi kettõnknek elég lesz. kis kacsómmal kevergettem, de már világos volt, hogy ennyi lisztet nem vesz fel két tojás. Hozzáadtam egy harmadikat, majd egy negyediket is. Na így már lett egy rendes kemény tésztám, amit elkezdtem kigyúrni.

Volt némi eresz csepegés, mire simára gyúrtam, de megérte, mert jó volt megfogni a selymes felületû tésztát. A gombóc 68 dkg lett, ami igazi 10 tojásos tészta! Jött az igazi nehéz munka, ki kell nyújtani.

Eltartott vagy egy 40 percet, mire az egészet szép vékony lapokká alakítottam. Még a feleségem is megdicsérte a tésztámat!

Elõször a legvéknyabbra nyújtott lapból vágtam cérnametéltet - jó lesz majd húslevesbe, kiszárítva pedig eláll addig.

Utána jött a könnyebb munka, egy-másfél centi széles metéltet vágni a többi tésztából. Tulajdonképpen rádlival is vághattam volna, de annak nem tudom az olasz nevét ...

A tészta pihenhet, szikkadhat. Azért feltettem egy nagy fazék vizet sóval forrni. Újra felforraltam a fokhagymás tejszínt, amibõl most már kihalásztam a fokhagymákat - csak az aromája kellett nekem.

Neki kell állni a spárgakrémnek. A sípoknak letörtem a vastag végét, így a maradék részt nem kell hámozni - ott már zsenge a csirág. A sípokat beáztattam, kimostam a homokot a hajtásokból folyó víz alatt.  A vastag végekrõl levágtam a száraz részt (és kidobtam), a többit felkarikáztam. Jó lesz az valamikor spárgakrémleves alaplevének. Megfõzöm, majd besürítve lefagyasztom. 

A sípokról levágtam a csúcsokat, és a legzsengébb részét, amit félretettem. A maradékot felkarikáztam, majd gõzölõedénybe tettem, ahol 2 deci vizet öntöttem alá.

20 perc gõzölés után beleszeltem egy harmadik fokhagymagirizdet, amit együtt gõzöltem még 5 percig a spárgával. Kiszedegettem a szeletkéket, és a spárgát beleborítottam a tejszínbe. Felforraltam, majd botmixerrel tessék-lássék szétcsapattam. Krém lett, de mivel nagyon lágy volt a szára, meghagytam sokat benne épen is.

A felét egy nagy serpenyõbe öntöttem, a többit egy dobozkába kanalaztam, hogy majd lefagyasztom.

A víz már felforrt, beletettem hát az egész tésztát (kb fél kiló volt), valamint a spárgacsúcsokat, mivel a friss tészta hamar megfõ, azalatt a spárga is megpuhul.

A főzővízbõl kimentettem egy pohárnyit, majd leszûrtem a spárgacsúcsos tésztát. Beleborítottam a serpenyõbe, ahol meglocsoltam egy kis fõzõlével, mert az lágyítja a szószt, és segít szépen bevonni a tésztát vele.

Két favillával összekevertem a serpenyõben mindent.

Végül - mivel az idõjárás kegyes volt hozzánk - a teraszon tálaltam mindkettõnknek.

Megkóstoltuk egy csöpp parmezánnal, de nem igazán kívánta a krémes szósz. Legfeljebb némi krémsajttal lehetett volna tovább fokozni...

Melegen ajánlom a receptet, mert egy elég könnyû étel, csak sok benne a szénhidrát :)

Tanulság:

A végéből készített spárgalevet nem lehet besüríteni - nem lesz jó íze, ha túl sokáig főzzük. Ezért az sajnos ment a lefolyóba.

Utóirat:

Addig emlegettem, hogy a félretett krémet befagyasztom, míg elfelejtettem. Szerencsére nagyon hideg volt a hűtőben, nem lett semmi baja!